Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1872
4 állagiság stb. alakjai, holott a külvilág, a megismerés szabadtalan tényezője, mint sötét zűr, mint a dolgok összefüggéstelen tömege tolong előttünk. És a bölcsészet az, mely az érzékileg észrevett külvilág sokszerü különfélesé- gét a megismerő szellem beuső törvényei szerint egységbe és összefüggésbe rendezi. A bölcsészet ténye az, midőn a külvilág megismerésében a szellem a külbehatásoktól függetlenül magát öntevőnek bizonyítja. A szabad öntevés gondolata azonban egy uj világba emeli szellemünket: az erkölcsiség világába ! A jelenetvilágot a szabad szellem benső észszerű törvényeinek alávetni, a szellem önállóságát az ö magasztosságában és szépségében érvényesitni s a külvilágban megvalósítni : éltünk egyik föladatául tűnik föl előttünk. És czélunk irányában e fölvilágosodottság létrehozása, ez erkölcsi tudalom kifejtése mindenkoron egyike volt a bölcsészet legszebb ténykedéseinek. A szellem öntevö az összes külvilág irányában, s azért a bölcsészet, mely a bel- és külvilágot egymás iránt rendezi, az egész mindenséget birja tárgyul. Az összes lét alapját akarja ö kifürkészni, mindennek végokát tisztára hozni. Ezért mondjuk, hogy a bölcsészet a mindenségröl szóló tudomány. Mindaz tehát, ami egyéb tudományok tárgya, összevéve tárgya a bölcsészeinek is. Ily érteményben mondatik a bölcsészet a tudományok koronájának. Hanem midőn a bölcsészet ily roppant kiterjedésű tárgygyal bir: nyilván való, hogy nem oly módon és szempontból kell foglalkoznia ama nagy tömeggel, amint a többi részleges tudományok, mert igy, először, nem győzné egymaga földolgozni a tárgyhalmazt, másodszor, vagy a többi tudomány oszlanék föl mint fölösleges s olvadna a bölcsészeibe, vagy, harmadszor, a bölcsészet forgácsoltatnék szét a többi tudományok között s válnék fölöslegessé. Kell tehát lenni egy különös módnak, egy különös szempontnak, mely szerint a földolgozandó tárgy kezelhető, s eme különös mód és szempont szerinti működést a bölcsészet tartja főn magának, úgy hogy e sajátos működése minden más tárgykezelési módtól különválasztatván, a bölcsészet mint olyan elkülönítetten szemlélhető aztán a többi tudományoktól. Vizsgáljuk már most, miben állhat a bölcsészet ama különös volta a többi tudományokkal szemben. Minden tudomány tudást szerezni törekszik. Minden tudomány a bizonyos tárgy irányában szerzett ismereteket rendszeres egészszé igyekszik összeállítani. Minden tudomány az igazságot törekszik megismerni. A bölcsészet is tudásra törekszik, ámde ő mielőtt a tudandót iparkodnék elérni, magát a tudást mint olyat vizsgálja. Mi a tudás? Mit tesz tudni? Hogyan történik a tudás? íme a kérdések, melyeket egyedül a bölcsészet fejtegetvén, érdemet tesz a „tudománytan“ elnevezésre. A bölcsészet is az ismeretek rendszerét akarja fölépitni. De mielőtt ismereteket szerezne s rakna össze, azt vizsgálja, mi az az ismeret? hogyan jö létre az ismeret? miként történik a megismerés? . .. íme a kérdések, melyekkel csak a bölcsészet foglalkozván, a gondolás és lét világát úgy külön mint egymásra viszonyítottan átkutatja, s tisztára hozza, hogyan szülémül bennünk bármi iránt a meggyőződés, a bizonyosság, s igy érdemli meg „a bizonyosságról szóló tudomány" czimet. A bölcsészet is igazság után küzd. Azonban mig a többi tudomány közvetve keresi az igazságot, vagyis azon közegeket vizsgálja (természet, emberiség, istenség), melyekben az igazság beöltözve tűnik föl, addig a bölcsészet magát az igazságot egész közvetlenségében s leplezetlenségében, tiszta valójában akarja birtokába kerítni. Csak az igazság képezheti méltó jutalmát a bölcsészet fáradságteljes küzdéseinek! ... És midőn a bölcsészet igy kutatja az igazságot, a többi tudomány fölött kitünően érdemli meg az „igazság tudománya“ elnevezést. A bölcsészet tehát vizsgálja a tudást, hogy az igazság- és bizonyosságról tisztában legyen. Igazság és bizonyosság külön is lehetnek egymástól első pillanatra, mert az igazság logikailag a gondolás megegyezése önmagával, ontologice a lét megegyezése önmagával, gnoseologice a lét és gondolás egysége, metaphisikailag átalán az eszme és valóság egysége; — ellenben a bizonyosság annak tudása, vajon gondolásunk és a lét egységben vannak-e vagy sem? így hát lehetséges, hogy úgy tudjuk, mikép gondolásunk megegyez a léttel, holott nincs úgy, viszont azt tartjuk, mikép gondolásunk nem egyez meg a léttel, holott valójában megegyez az. Ezen esetekben van bizonyosság igazság nélkül, s van bizonyosság is, igazság is, de nem egységben. De lehet az is, hogy igazság van bizonyosság nélkül, ha nem tudjuk, megegyez-e gondolásunk a léttel vagy sem. Ámde mélyebben vizsgálva a dolgot, észreveszszük, hogy amaz esetekben vagy a bizonyosság, vagy az igazság látszatos és nem való, s rájövünk, hogy való bizonyosság csak az igazság irányában lehetséges s csak a való igazság szülheti a bizonyosságot. S minthogy az igazság és bizonyosság ily kölcsönös egymásrahatásban vannak s szülemitik egymást, azért a kettőt egységben tárgyalja a bölcsészet. És igy azon oromra hatolánk, honnan végig tekinthetünk a bölcsészet mezején és meghatározhatjuk azt ilykép : a bölcsészet tudomány az igazság és bizonyosság egységéről.
