Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1859
- 17 minden nagyszerül, s egy ugyanazon népnél hasonló csak ritka kivételkép létesült: úgy a mennyiségtanra is e két nemzet egyeseinek eszmecseréje, vagy kölcsönös befolyása csak üdvösen hathatott, s hathatósan mozdítható elő felvirágzását e tudomány azon két különböző ágának, melynek tökéletesítésére e két különböző nép magát hivatva lenni érezte. Ez által nem azt akarjuk állítani, mintha Göröghon egy vagy más egész ágát e tudománynak Indiából, vagy viszont kölcsönözte, vagy egyik a másikra tudományos tekintetben határozó, vagy döntő befolyással lett volna, hanem: a tudományok Kezelési módja, egyes eszmék, sőt tételek is egyik nemzettől a másikhoz eljuthattak, s azokat egy vagy más tudós felhasználván, nemzete szellemében, egészen különböző irányban fejté ki. Lehet valamely tudományt illetőleg két nemzet között némi befolyás, kölcsönözhet egyik nemzet a másiktól eszméket, s kifejtheti azokat saját irányában annélkiil, hogy az egyik vagy másik nemzettől az érdemet, melyet e tudomány egyes ágának kifejlesztése s tökéletesítése körül magának szerzett, kétségbe vonni, vagy a nyert ismeretek s eszmék további kutatásából származott egyes fölfedezésekért az illő dicsőséget tőle megtagadni lehetne. Így például: A mértanra Egyplom nyújtott Göröghonnak ösztönt, és mégis ki tagadhatná, hogy a görög mennyiségtannak ezen ága, melyet a lelkes hellének a csirából a tudományosság mondhatlan hasznára a tökély oly magas fokára fejlesztettek, a görök nemzet egyedüli érdeme, dicsősége s elidegenithetlen tulajdona? Hasonló India körülménye is, mely a később saját irányában oly gyönyörűen kifejteti eszméket Eufráltartományokból s Göröghonból kölcsönözte. Görög befolyásról a hindu mennyiségtara nincs kétség; hogy Göröghon Indiából nyert mennyiségtani eszméket, ezt gyanítjuk ugyan, de világos adatokkal bebizonyítani nem tudjuk. A görög és hindu bölcsészeiben több egymással légyegben egészen egyező tan van, melyek közül Pythagoras monasai s lélekvándorlása, Leucippus parányai, Heraklitus összetételei s felosztásai már jóval elöltök, Ganges partjain feltalálhatok. Vájjon miként e csudás hasonlat? Vagy mindketten e tanokat egy régibb forrásból merítették, vagy az emberi szellem párhuzamos irányban haladott. A történet tanítja: hogy Pythagoras és Dc- mokritus Indiába utaztak; Pyrrho Nagy Sándort követé oda; Callisthenes Aristoteles unokája, nagybátyjának egy a braminóktól nyert logikai rendszert hozott; Pythagorasnak, ki Thespiont dorgálta, azért hogy részrehajló az egyptomiak iránt, azon szemrehányást kellett hallania, mikép ö a hindukhoz viseltetik előszeretettel. Tegyük fel hogy c hagyományok nem bírnak elég bizonyító erővel, mind a mellett azon régi véleményt igazolják, hogy a görögök tudományuk egy részét, vagy legalább a szellemi ösztönt a Ganges partjairól nyerték. Ha tehát a görögök egyéb tudományok egyes részeit a hinduktól kölcsönözhették, vagy legalább azokra ösztönt nyertek, mért volna épen a görög mennyiségtant illetőleg némi hindu befolyás lehetetlen ? Mért ne nyerhettek volna a görögök épen a mennyiségtantanban egyes eszméket a hinduktól, melyeket felhasználván saját irányukban kifejthettek? Igaz hogy a két nemzet közönséges mértana egymástól egészen különbözik, de a hindu mértan gyakorlati részének a görögök mértanában világos nyomai láthatók. A számtanban áltáljában annyira lényeges a különbség, hogy kölcsönös befolyásról szó sem lehet. Bhaskara azonban és Diophantus mind irány mind módra nézve megegyezni látszanak. Az elsőről nem lehet kételkedni hogy görök eszmék birtokába jutott, a második tételei a hindukéval annyira hasonlók, hogy őt hindu befolyástól mentnek alig hihetjük. Vagy Diophantus tehát a teremtő s akkor a hindu számtan görög eredetű, vagy Bsahkara működött önállólag, s akkor Diophantus hindu forrásokat használt. A dolog mibenlétét az előzményekből nem nehéz megítélni. 3
