Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1859
18 A mennyiségtan a dunaiaknál. Az ős-kor önálló műveltséggel bíró népei közé tartoznak a chinaiak is. E nép a műveltség legelső eszméjét Fo-hí (Kr. e. 2800) és Yao (Kr. e. 2600 vagy 2400) császárok nevéhez csatolja, kik egyszersmind első mennyiségtudósok leven, alapját veték meg a chinai mennyiségtannak. Az újabb kornak sikerült a „Tcheu-pei^-ben egy oly kútfőt fedezni föl, mely az ős időkben élt chinaiak mennyiségtani ismereteiről csalhatatlan adatokkal szolgál. A számtannak e „Szent könyv(t-e, mely eredetét Krisztus előtti legrégibb korból veszi, két részre oszlik. Az első számtani, a második csillagászati ismereteket tartalmaz. A tartalom kétségen kívül helyezi: hogy a chinaiak már e korban ismerték a hypolhenusál, és a háromszögek hasonlóságát; a mélység, magasság, s távolság megmérésére bizonyos eszközt használtak, s a földmérésben is jártosak voltak, sőt ezen ismereteiket a csil- lagászatra alkalmazni is ludak. Érdekes volna tudni az irányt, a melyben , s a módokat, melyek által a chinai mennyiségtan tovább fejlődött, azonban adataink több, mint kétezer éven keresztül hiányozván, csak az újabb korról szólhatunk. Páris egy újabb chinai mennyiségtan három mindenben tökéletesen egyező kéziratát bírja, melyek közül az egyik melynek czime „Suan-fa-long-tsongc „A számtan feletti értekezés" 1593-ból ered. E munka, mely 12 fejezetre oszlik, a mértékek, számok, s azok jegyeiről értekezvén, az alap- miveletcket adja elő. A törtek, arányok, hatványok, és gyökök tana után átmegy a földmérésre, a kör, s egyéb idomok térfogatainak kiszámítására, meghatározza a teke köblartalmát, s különbféle mértani feladványokat old meg. A forrást , melyből a chinaiak mennyiségtani ismereteiket meriték, nem nehéz eltalálni. Mennyiségtanukon a hindu befolyásnak, s az arabok állal a görög iránynak félreismerhetlen nyomai látszanak. A meiiityiségtan az Araboknál. Midőn a győzelemtől őrültségig hangolt arabok Egyptomba berontván, az alexandriai könyvtárt leégeték, s ez által az emberi észnek legdrádább kincsét, az évezredeken keresztül iszonyú fáradsággal szerzett, és iratokban lerakott ismereteket megsemmisiték ; úgy látszott, hogy e lángokkal a tudományoknak az emberiségre oly jótékonyan világitó szövétneke is végkép kialudt. Azonban alig telt el egy század, midőn az arabok egy roppant hatalom közepette sajnosán érezék, mennyire alantabb állanak műveltség s ismeretekben az általok meghódított népeknél. A beduinok egykor vad csordái meghatva a korszellemétől hosszú szunyadozásaikból, eszmélni, ébredezni kezdettek, s a megmaradt tudományos ismereteket összegyűlvén, a tudományoknak ápolói s terjesztői lőnek. A mód és eszközök, melyekkel az lzlam oly roppant gyorsan szétterjedett, ismeretesek. Düh és vallási vakbuzgalomtól űzetve győzelmesen nyomultak az arabok mindenütt előre. A khalifák tartománya rövid idő alatt hatalmas birodalommá növekedvén, az uralkodóknak a nép iránti régi egyszerű s patriarchalis viszonya despotismussá fajult De minél inkább erősödött hatalmok, annál inkább érezék a műveltség hiányát. Azért a birodalom megerősítésén, műveltség és tudományok terjesztésén törekvő uralkodók a szomszéd müveit nemzetektől hatalmas kormányférfiakat, tudósokat és művészeket hívtak meg. Muavia 661-ben fejedelmi lakhelyül Damaskus! választó; Abu-Dsafar-Almanzor pedig (753 — 774-ben) székhelyét Bagdadba tévé át. Az első alatt az ismereteket Göröghonból nyerék; a második alatt pedig Persia által Indiával jöttek tudományos összeköttetésbe. Miként egykor a Ptolemaeusok alatt Alexandria, úgy lön most Bagdad köz és gyupontja a műveltségnek és tudománynak. Az azelőtt vad,
