Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1859
10 Második 05 tételből álló „ded'ontva név alatt ismeretes müve, — mely tételekben azt fejtegeti : ha bizonyos dolgok adva vannak, általuk más nem adottak szintén meg vannak határozva, — átmenetet képez a Porizmákra, melyekben Euklides, Pappus állítása szerént, az álszelők elmélete, s szóval a mértan azon tételeiről értekezik, melyek az újabb kor találmányai közé tartoznak. Úgy látszik kortársai nem lógták fel az irányt, melyet a mértannak utóbbi müveiben adott. Csaknem kétezer év folyt el, mig a tudósok az Euklides által megkezdett ösvényre visszatérve a legközelebb lefolyt másfél század alatt a legdicsőbb fölfedezéseket tevék. Mindjárt Euklides után egy egészen uj, eddig ismeretlen tüneménynyel találkozunk a mennyiségtanban: s ez a számtan alkalmazása a mértanra. E találmány dicsősége Euklides lángeszű tanítványát syrakusai Archimedesi illeti. Ezen, a tudományos tekintetben örökre nevezetes férfiú, kiről Leibnitz azt monda ; a ki őt jól felfogta, kevés bámulni valója marad az újabb tudósoknál, született Syrakusában Kr. e. 287-ben. Tudományos elmélkedése s kutatásaiban néha annyira elmerült, hogy testi szükségleteire is többször barátai figyelmeztelék. Legnagyobb gondot a mértanra fordított. Nagy tökélyre emelő a számirás módját; feltalálta az első számok elméletét. Elméletei napjainkban is alapul szolgálnak a vonalok, vagy görbe lapokkal zárt felületek mérésének, s viszonyaiknak az egycnoldalu idomok — vagy felületekkel. 0 határozta meg az arányt a kör átmérője, és kerülete közt : két különböző, egymástól egészen független módon találta fel a hajtalék négyszögitését; a csavarvonalról irt értekezésében oly eredményeket közöl, melyeket kortársai nem értének: a későbbi tudósok csalódásoknak neveztek: mig végre az általa fölfedezett eredmények igazságát a külzclcti —dilferenlialis — és egészlcti — integrális — számítás bebizonyító. Bebizonyítván, hogy minden testben létezik egy súlypont, c pontot a háromszög, és négyszögben meghatározá. Fölfedezvén az arányt a henger és teke között, megmutató : hogy a teke felülete, a teke körül irt henger oldalfelületével egyenlő; mely fölfedezés neki annyira megtetszett, hogy e két idomot sírkövére vésetni parancsoló. 0 találta fel azon elveket, melyek az erőmütan és hignyugtannak alapul szolgálnak. Elméleteit az általa szerkesztett gépeknél gyakorlatba hozó. Negyven erőmütani fölfedezést tulajdonított az ó-kor Archimedesnek. Erőmütani tudományának legnagyobb hasznát vette hazája védelmezésében. Syrakusa ostrománál Marcellus minden hadi tudományát kimerítette : gépeinek használatát azonban mindig újabb intézkedések hiúsították meg. l)e árulás ellen nem tudta megvédeni a várost. Az ellenség már benyomult s ő még mindig számításaiba elmerülve foglalkozott; midőn egy római harezos azon helyre rontott, melyen ő volt. s durva vasával kioltó a drága életet Kr. e. 212-ben. Utolsó szavai valónak : Noli turbare meos circulos. Arehimedessel csaknem egy időben élt az alexandriai könyvtár elnöke Eratosthenes (született 275), ki az elsődszámokat fedezte föl; Konon és Nikoteles, kik a kúpszeletekről értekeztek. Kár hogy becses munkáik hozzánk nem jutottak cl. A veszteséget, mely a mennyiségtant Archimedes halálával érte, nagy részben pótoló pergai Apollonius, ki e tudományt fényes fölfedezéseivel gazdagító. Apollonius született Pergában, Pamphylia egyik városában, Kr. e. 274-ben. Kiképeztetését Euklides utódai által az alexandriai iskolában nyerte. Észlelései a legdicsőbb eredményt szülék. Számos munkái közül csak a kúpszeletekről irt értekezése jutott el hozzánk. E mű, melyben Apollonius a kúpszeletek származását , azok tulajdonait és egymáshozi viszonyait ritka tapintattal fejtegeti, őt méltán a legjelesb mennyiségtudósok sorába helyezi. Ezen korban élt a nevéről ismeretes iaptát, kutat és poharat készítő Heron (210), ki a háromszög térfogatának kiszámításával foglalkozott; Nikomcdes (150) és Geminus (100), kik különbféle görbékről, de különösen a csavarvonalról értekeztek.
