Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1857

5

Azt, hogy első rendű tudós legyen, kevésnek engedi meg elméje, ideje, életmódja; de azoktól, kik tudományos pályára szentelik magokat, habár kenyérkereseti szempontból teszik is ezt, joggal követelhető, hogy több oldalú ismeretekkel fölkészülve fogjanak kijelelt tudományukhoz; nemcsak azért, mert a tudományok szoros kapcsolatban vannak egymással, hanem azért is, mivel a psychenek sok oldalról szükség érdekeltetnie, hogy kifejlődhessék. Pap vagy törvénytudó, orvos vagy mérnök stb. egész tömegben művelje a tudományokat, különben kenyértudománya a mennyiség-, természet-, történettan, politica stb. nélkül igen egyoldalú s hiányos leend. Azoktól pedig, kikre a szerencse kegyesebben mosolygott, hogysem anyagi érdekek vennék igénybe szellemi tehetségeiket, mind az emberiség, mind saját érdekükben még több követelhető. „Ita illi ipsi doctrinae studiis et sapientiae dediti ad hominum utilitatem, suam intelligentiam prudentiamque conferunt.“ Cic.

De a tudományszerzés roppant fáradtságot igényelvén sokakat visszariaszt, és főleg olyanokat, kik a kívánt előzmények kellő elrendezése nélkül fognak hozzá, és a tanulmányozásban minden lépten fönakadnak, vagy kitűzött czél nélkül szerte kalandoznak. Jelen értekezésem tárgya egy ide vonatkozó útmutatás tanítványaimnak legyen szentelve.

Tudományszerzésnél három főszempont jő tekintetbe. Először azon tulajdonok, melyeket

r

a természet vagy véletlen adományozott. Más odszó r azok , melyekre önipar által teszünk szert. Es harmadszor a tudományok különböző nemei.

A természet által adományozott testi és szellemi tulajdonok legválságosb befolyást gyakorolnak a tanulmányozásra; mindazáltal nem akként, mintha akár az ebbeli előnyök pusztán magokban véve már biztosítanák az előmenetelt, akár pedig a hiányok legalább részben nem pótoltathatnának.

Minthogy ama szoros összeköttetés, mely a test és lélek közt létezik, az ember e két alkatrészének viszonlagos működési minőségét feltételezi: a tanulmányozásra ennélfogva ép testben ép lélek kívántatik. A test tehát ép legyen, nem ugyan herculesi, de ne oly szükmellii vagy laza idegzetű, melyet csekély munka is összeroskaszt. A megrögzött testi bajokban, pl. asz-, nchézkorban vagy köszvényben stb. sinlődők a mélyebb tanulmányozásra sem hajlam-, sem kellő képességgel nem, vagy igen ritkán bírnak. A külalkat, alacsony- vagy magasság, kék vagy fekete szem, nyílt vagy szorult ór, magas vagy keskeny homlok, vastag vagy vékony nyak stb. mitsem határoznak, de annál többet a belalkat, mivel minden érzéki szervek, és az összes idegzet legfinomabb szárai is egymással és középpontjukkal az agyvelővel akként vannak összekötve, hogy minden sérülés az egészre hat.

Az agyvelő lévén tehát közép- és gyfipontja az egész idegrendszernek, ennek alkotmányi minőségétől föltételeztctik az ész ügyesebb vagy ügyetlenebb működése. Ugyanis az agy velő noha pép— szerű állományként tűnik fel a szemnek, mindazáltal nem egyéb mint a legfinomabb rostoknak csudálatosán összefűzött tömege. A működést illető hypothesis az : hogy az érzéki szervekre hatott benyomás az összefüggő idegzet — mint közeg által elhat az agyvelőbe és ennek finom húrjait illeti, hol a benyomást előidézett tárgyak képei hosszabb vagy rövidebb időre megmaradnak, s alkalmilag vagy ezen egyes képek vagy ezek összitéséből alakított képzetek állnak elő; és pedig a rostok lágysága, keménysége, vaslagsága, vékonysága stb. szerint kevésbé vagy inkább állandó, lanyhább vagy gyorsabb képzetek. Ha kellő működésében érzéki fájdalmak vagy lankadtság által gátoltatik, mindezen szolgálatra képtelen lesz, mivel ugyanazon meleg, mely a tüdőt, májat, gyomrolt és egyéb szerveket, melengeti az agy velőt is. A hosszas elmélkedés következtében megmelegszik az agy, és sok életerőt fogyaszt; ha tehát gyönge a test alkata, és az egyéb működéseket illető életerőt is az agyvelő emészti fel, megtörik az erő, lankad a test, a gyomor emésztésre képtelen lesz stb. Sőt még az erős testalkatú is hosszabb el-