Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1856
5 árrészeikre felbontják és kölcsönösen kicserélik, úgy hogy egyiken a tevőleges, másikon a nemleges villanyosság jut feszült állapotba. Ilyenek több egyszerű s összetett anyagok, melyek bizonyos rendben következnek egymásra, s ezt feszültségi rendnek nevezzük; úgymint: horgany, ólom, ón, vas, vörös réz, ezüst, arany, éreny, szén. Ha ezen anyagok közül bár mely kettő érintkezésbe jő, villanyos lesz, és pedig a mely előbb áll az imént adott sorozatban tevőlegesen, a hátrább álló nemlegesen, s annál nagyobb mértékben minél távolabb vannak egymáshoz a sorozatban, leginkább lesz tehát villanyos a horgany és szén. Továbbá vannak bizonyos folyadékok, melyek érintkezésbe jővén az előszámlált és több más anyagokkal, mind maguk villanyosak lesznek mind amaz anyagokat villanyosakká teszik, ilyen a viz, némely savak, só és égvényoldatok a fémekre, különösen a horgany, vas, réz, és ezüstre nézve. így a horgany bár melyikkel érintkezzék a nevezett higfolyadékok közül, nemlegesen , a folyadék pedig tevőlegesen lesz villanyossá; a vörös réz vízben s némely sóoldatokban szinte nemleges villanyosságu lesz, de sokkal kisebb mértékben mint a horgauy, más oldatokban ellenben tevőleges villanyosságot vesz föl. Higitott kénsav (acidum sulphuris dilutum) és legsav (acid, nitri) a horganyt, vasat és rezet azon fokozat szerint mint elősorolvák, gyengülve nemlegesen, az ezüstöt s érenyt ellenben tevőlegesen teszik villanyossá. Már ha mind az anyagok mind az őket környező folyadék akként vetetnek tekintetbe hogy hatásuk egyesittessék, s az anyagok a folyadékba aként helyeztetnek hogy egy részük abból szárazon kiálljon, e kiálló részükön természetöknek megfelelő tevőleges vagy nemleges szabad villanyosságot fognak mutatni; ha pedig kiálló részeik jóvezető sodronnyal egyesitetnek — mely egyesítést a galvánláncz zárásának nevezzük — ezen zársodronyban folytonos villanyfolyam támad, mert az egyik anyag — péld. a horgany és réznél a horgany — a folyadék által nemlegesen villanyoztatván rajta feszültség támad, a réz szinte nemlegesen villyanyoztatik de kevésbbé mint a horgany, ennek villanyossága tehát a folyadék (higitott kénsav) tevőleges villanyossága által nem csak megs e m mi sí ttetik, hanem mivel az erősebb, a réz kiálló részén még szabad tevőleges villanyosság marad, mely a zársodronyon menekülni iparkodik, és csakugyan visszatérne a horganyba innét körútját a folyadékon át újra folytatandó, de a horganynak szinte a zársodronyon menekülni kívánó semleges villanyával találkozik és megsemmisül , vagy is a zársodronyon a két ellennemü villanyosság egymást kölcsönösen kiegyenlíti. De a horgany és réz villanyindító ereje által minduntalan pótoltatik a kiegyenlített villanyosság, a zársodronyon tehát az ellennemü villanyosságok egyesülése szakadatlanul tart, s ez folyamnak, éspedig volta-vagy galvánfolyamnak neveztetik. Megyjegyzendő azonban, hogy valahányszor a természettanban volta- vagy galvánfolyamról van szó, nehogy a sok megkülönböztetésből zavar támadjon, mindig csak a tevőleges folyam iránya vétetik tekintetbe, mely az egyszerű galvánlánczban a rézből a horganyba, az összetettben pedig vagyis az oszlopban a horganyból a rézbe irányozza menetét.
