Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1853
5 ezért a lelkes németnek kell olvasni, szavalni , Klopstockol, Schillert,Herdert, tíöethet, az olasznak Ariostot és Tassét, a brittnek Miltont, a magyarnak Yörösmartit, Kölesei remek prózait, de ezek s több ilyenekre kivállkép az ifjú élte arait) korában van hivatva, hisz az ifjú korban a lélek a méhez hasonló, mely a hasadó tavasz első napjaiban, virágról virágra szálongva szíja az ámbrózi nedveket, — olvasmányul pedig a legszebb és legjobb müveket szemeljük ki. De ne maradjunk egyedid makaesiil az iijabb kor íróinál, és az ó elassieitas gazdag mezejét sem hagyjuk érintetlenül, „mert a képző művészetek iskolájában ez a legelső mester, ez adta a közép s uj kornak a legnagyobb költőket, ennek szelleme vonul át úgy szólván minden nemzet irodalmi pályáján, ez nevel még mast is alapos tudósokat, s holt bár, de örökzöld szépségével az élő nyelvek koszorúit ékesíti. Az ó remekírók müvei rakvák a szellemi művelődés minden kigondolható virágaival . melyek a szelíd jóuiai égöv alatt élt nemzet kebelében — esak egyszer s oly utánozhatlamil — fakadlak ! Ezek szorgos tanulása s művelése adta nemzeti irodalmunknak is az első rangú tudósokat; innét vagyon, hogy az uj tanrendszer különösen a görög nyelv és irodalom tanulását s nem oknélkül — sürgőik mert a philologia mezején a görög nyelv az, mi az oreanon a mágnestű, mely nélkül czélszerüen haladni nem lehel.“ Álljon tehát előttünk mast a nyelv tanár kezébe az olvasókönyv s vegye fel olvasmányul p. Yer- seghi, az igaz bölcsről irt két distiehonát: Nézd a buzakalászt, büszkén emelődik az égnek Míg üres; és ha megért, földre konyítja fejét. Kérkedik éretlen kincsével az iskola gyermek, Míg a teljes eszű bölcs megalázza magát. Hl a legszebb tér nyílik az észrevételekre, ugyanis elkeli mondatni az ifjúval a mű tartalmát maga szavaival , s mast felemelkedik a tanár s mi leglöntosb a mii erkölcsi oldalát mutatja ki, a kevélység ocsmányságát, hiúságát , idézheti sz. Ágoston ezen jeles szavait. „Ha erkölcsi fennség nagy épületét akarod emelni, gondolkozzál az alázatosság alapjáról“ a), felemelheti a jó lelkületű ifjút a láthatlan magas trónja elejébe , ki előtt a fényűződben ragyogó naptól, a legkisebb porszemig, a legdicsőbb égi szeráftól a mászkáló s porban fetreiigö féregig, az összes mindeuség a legnagyobb harmóniába meghajol, s mind ezek daczára, te egyedül tanuló akarsz mint az üres búza kalász büszkén emelődni az ég ellen? avagy ha a virányos mezőn jársz, kelsz, nem jut-e eszedbe: az alkotott téged is, ki a mező virányait? nem ötlik-e eszedbe a csermely mellett, hogy az indította meg szived dobogását, ki a vizek folyását? egy tiszta, csendes estve nem gondolod-e meg, hogy az vezérli sorsod fonalát, ki a fejed fölött ragyogó égitestek futását? ily és ezekhez hasonló érzelmeket lehet az ifjúnak kölcsönözni, látván tovább a tanár tanitványi gyönyöreit a küllemén) olvasása alkalmakor, az ízlés és érlelem fejlesztésére ily alakban fordíthatja figyelmét; gyönyörködésünk nagy része nem egyébből származik, mint a tárgy, vagy alapul szolgáló történet jó vezetéséből s elbeszéléséből, minden résznek egymással természeti és helyes összeszövéséből, a személyek hű lerajzolásából, a gondolkozások a személyekhez, sa kifejezés a gondolatokhoz tökéletes alkalmazásából. Azt a gyönyört, melyet ezen itt említett tekintetben egy tökéletes költemény bennünk támaszt, az ízlés érzi, mint belső érzőtehetség; de a költemény ezen mesterséges tökélyét, az okosság veszi észre, s minél alkalmasbakká tesz minket ezen jelességek észrevételére az ész, annál nagyobb mértékre hág gyönyörünk. A gyönyör magába véve a szépség természeti érzéséből származik; az okosság ellenben gyönyörünk okait mutatja meg. Valahol tehát az ízlés munkáiban a természet lerajzolása vételik czélba, valahol a részeknek az egészhez, vagy az eszközöknek a czél irányára van tekintet — a mi csak nem minden beszéd és írásbeli előadásnál történik—, ott az Ízlésen kívül az értelemnek és ítélő tehetségnek is nagy mértékben kell foglalatoskodnia, b) a) Cogitas magnam constituere fabricam ceKsitudinis, de fundamento piius cogiu Immilitatis. S. Aug. de verbo Duin. b) f,. ISlair Hugo rhetorikai és aesthetikai leezkéi. \
