Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
6 PATAKY ARNOLD költői leírásban előtte út nyílik majd a pusztaságban ; a völgyek feltöltetnek, a hegyek és a halmok leomlanak az Úr és az ő népe előtt. Mind a négy evangélista (Mát. 3, 3; Márk 1, 2. 3; Luk. 3, 4—6; Ján. 1, 23.) kifejezetten Keresztelő Szent János történelmi feladatára vonatkoztatja e szavakat : ő a «pusztában kiáltó», aki bűnbánatot hirdető szózatával utat készít a lelkek világában az utána jövő Üdvözítőnek. Szent Lukács idézete a legterjedelmesebb ; Máté és Márk az Izaiásból vett szavakat egyforma módon és rövidebben, de egymással egyenlő terjedelemben idézik, Szent János idézése pedig még rövidebb és csak a vers első felére terjed. Mind a négy evangélista megemlíti Izaiás nevét, a legterjedelmesebben Szent Máté : o$toç (Szent János) yâo èaxiv ô grjêeïç ôià 'Hoaîov zov TiQocprjTov Àéyovxoç (következik a fentebb olvasható idézet). Az evangélisták tipikus értelemben alkalmazzák a próféta szavait az új kegyelmi rend hajnalára. Az Úr Jézus megkísértésének történetében (4, 1—11.) három ószövetségi idézettel találkozunk, amelyeket Szent Lukács is idéz a párhuzamos elbeszélésben (Luk. 4,1—13.), de felcserélve a második és a harmadik kísértés sorrendjét. A kísértő nek első szavára az Üdvözítő a 4. versben yeyganxcu bevezetéssel Móz. V. 8, 3-t idézi : «Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik». (V. ö. Luk. 4, 4.) Az idézet szószerint megegyezik az Alexandriai fordításnak az A F kódexekben olvasható szövegalakjával (Mát. és A F: ... gr/fiaxi éx7toQ£vofiévq). . .., B: ... gij/uazi xü> èy.jtooEvofxêvù). . .), de elhagyja az utolsó szavakat : Çrjcrexai ó âv&gamoç. Az ige szó hebraizmus, és általában «dolgot» jelent. A LXX. fordítás híven követi a maszoretikus szöveget. Az ószövetségi szöveg a mannáról beszél ; az Úr Jézus e szavakat analog értelemben használja. Szent Máténál a második kísértésben (6. v. Luk. 4, 10. sk.) a sátán azt kívánja, hogy Jézus vesse le magát a templom tetejéről ; kívánságát Zsolt. 91, 11. 12. szavával támasztja alá, amelyet yéygajnai yág bevezetéssel idéz : 6.Ö. (Zsolt. 91, 11.) «Mert angyalainak parancsol felőled, 6c. (Zsolt. 91, 12.) És kezükben hordoznak majd téged, Hogy kőbe ne üssed lábadat.» Az idézet szószerint megegyezik az Alexandriai fordítással és a héber szöveggel, de elhagyja a 11. zsoltárvers második részét («Hogy minden utadon őrizzenek») és xa( kötőszóval fűzi a 12. verset az előző részlethez. Az ószövetségi zsoltár arról az isteni oltalomról beszél, amely az Úrban bízó jámbor embert szünet nélkül kíséri ; ugyanerről szól az evangéliumnak idézett helye is. Az Üdvözítő e kísértést (7. v.) Móz. V. 6, 16. szavaival utasítja vissza, melyeket jtáAiv yéyqcmxai bevezetéssel idéz: «Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet». (V. ö. Luk. 4, 12.) A Deu-
