Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 301 4. — A 22—23. fejezet tárgya : az utolsó vacsora, Jézus kín- szenvedése és halála ; a 24. fejezet néhány húsvétvasárnapi eseményt örökít meg és az Üdvözítő mennybemenetelének rövid érintésével végződik. Az utolsó vacsorát követő búcsúzó szavak között Szent Lukács megőrizte az Úr Jézus nyilatkozatát (22, 37.) : «Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak az írásnak (tovto ró yeygafifiévov ôeî TEleo&ijvai év éfxoí): És gonoszok közé számíttatott.» Az Úr Jézus íz. 53, 12-nek Róla szóló jövendölését idézi, de Szent Lukács /«era ávófiwv-t mond az Alexandriai fordításban olvasható êv toïç avó- [xoiç helyett. Egyébként az idézet a héber szöveggel is teljesen megegyezik. 22, 69-ben az Úr Jézusnak a főpap előtt mondott szavában megismétlődik Dán. 7, 13. jövendölése és a messiási Zsolt. 110, 1. szava: «Ámde mostantól fogva az Emberfia az Isten hatalmának jobbján fog ülni.» Az Úr Jézus felelete részben megismétli a Hetvenes fordítás szavait, de szabad idézet alakjában. A párhuzamos helyek : Mát. 26, 64 ; Mk. 14, 62. — Máté és Márk az Emberfiának eljövetelét az ég felhőiben is megemlítik. Máté ém rá>v ve<pe?.a>v-t mond, (mint később Theodotion) ; Mk.: /áetú twv ve^e^wv, mint LXX. Lukács ezt a vonást elhagyja. Jeruzsálem szánakozó asszonyait az Üdvözítő figyelmezteti, hogy ne fölötte, hanem sajátmaguk és gyermekeik fölött siránkozzanak, mert a zsidó népre borzasztó istenítélet vár (23, 27—31.). A 30. versben az Úr Jézus idéző bevezetés nélkül Óz. 10, 8. gondolatát ismétli meg: «Akkor majd azt mondják a hegyeknek : Szakadjatok reánk ! és a halmoknak : Takarjatok el minket !» Az idézet teljesen követi az Alexandriai fordítás szavait, csak a néaaxe ecp’ rjpiâç és xaXvipaxeri/xâç szavak helyét cseréli fel, anélkül, hogy az értelem megváltoznék. Az Alexandriai fordítás híven követi a héber szöveget. Ózeás próféta szavai azt a büntető isteni ítéletet jövendölik meg, amelyet Izrael országa fölött 733-ban és 722—721-ben Tiglat—Pilezer, V. Szalmanaszár és 11. Szárgon asszír királyok hajtottak végre, amely elől a lakosság a hegyek és a halmok alá kíván majd temetkezni ; az Úr Jézus e szavakat előképes és analog értelemben a Titus-féle ostrom szörnyűségeire vonatkoztatja. Lehet, hogy Ózeás szavai idővel közmondásszerű jelleget nyertek. 23, 34-ben Szent Lukács elbeszéli, hogy a keresztrefeszített Úr Jézus ruháit a római katonák sorshúzással felosztották egymás között, de nem mondja meg, hogy ezzel a messiási Zsolt. 22, 19. jövendölése teljesedett be. (V. ö. Mát. 27, 35 ; Mk. 15, 24 ; Ján. 19, 24.) — A megváltás művét befejező Üdvözítő utolsó szava (23, 46.) : «Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet» — szinte teljesen megegyezik Zsolt. 31, 6a. szavaival az Alexandriai fordítás szerint, de itt sincsen szó szorosan vett idézésről. A náreg szó az ószövetségi szövegekben nem olvasható,
