Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
294 PATAKY ARNOLD idézi, de rövidebben, mint az első evangélium : «Nemcsak kenyérrel él az ember.» Lukács elhagyja a Máténál (4, 4.) olvasható hebraizmust, melyet pogány-keresztény olvasói kevésbbé értettek volna meg. Lukács (és Máté) teljesen átveszi az Alexandriai fordítás szavait, melyek közvetlenül a csodálatos mannahullásra vonatkoznak és az Isten gondviselését mutatják be, mely csodálatos módon is tud gondoskodni válasz- tottairól. Luk. 4,8. (Mát. 4, 10.), Móz. V. 6, 13. szavát idézi az Alexandriai fordítás A kódexében olvasható szövegváltozat szerint, de a mondat első felét a 7iQooxvvr']0£ig igével kezdi meg : «Imádd az Urat, a te Istenedet, és egyedül neki szolgálj». A héber szöveggel a LXX B kódexe egyezik meg szószerint, mert TtQoaxvvßaeig helyett a Nyn-nak szó- szerint megfelelő tpoßrj'&ijar] igét használja. Az idézés betűértelemben történik ; az Úr Jézus itt is a yéyQanzai bevezetést használja. A LXX- ben is olvasható fióvw szó TM-ben hiányzik. Végül a Szent Lukácsnál a harmadik helyen olvasható kísértésben (4, 10. 11.; v. ö. Mát. 4, 6.), a sátán ugyancsak yeygamai yàg bevezetéssel Zsolt. 91, 11. 12. szavait idézi : 10. «Mert angyalainak parancsolt felőled, Hogy téged őrizzenek ; 11. Kezükön hordoznak téged, Hogy kőbe ne üssed lábadat.» Szent Lukács a zsoltár szövegét teljesebben idézi, mint Szent Máté (aki a zsoltár 11. versének utolsó részét egészen elhagyja), de ő sem említi az év náaaig zaïç ôôoïç aov szavakat, és az ószövetségi zsoltárhelyet xal őrt szavakkal kettéválasztja. Egyébiránt az idézés szószerint és betüértelemben történik : a zsoltáros is, a sátán is arról az isteni oltalomról beszél, amely az Úr választottait minden lépésükön kíséri. Az Úr Jézus a kísértést Móz. V. 6, 16. szavaival utasítja vissza (12. v. ; V. ö. Mát. 4, 7.): «Ne kísértsed az Urat, a te Istenedet», és ezt eÏQrjzai bevezetéssel idézi. A Deuteronomium a pusztai vándorlásban oly gyakori zúgolódásra (Móz. II. 17, 2. 7 ; IV. 14, 22.) gondol, Jézus pedig az isteni gondviselés vakmerő kihívásáról beszél. Az idézet szószerint megegyezik az Alexandriai fordítással (B kódex) és híven követi a héber szöveget, mely azonban az igét többes számba teszi, mint a LXX A kódexe is. Amikor az Úrjézuselőszörtanítanázáreti zsinagógában (4,16—30.), Izaiás könyvét adják a kezébe és ő a 61, 1. 2-ben olvasható részletből indul ki (Luk. 4, 18.) : «Az Úr lelke van rajtam, Azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szelídeknek, Elküldött engem, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, És látást a vakoknak, Hogy szabadon bocsássam a megtörteket, Hirdessem az Úr kegyelmi esztendejét.»
