Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 295 Az idézet híven visszaadja a nagy próféta gondolatait : az Úr Jézus az ő saját küldetésére és nyilvános fellépésére magyarázza Izaiás- nak tipikus messiási jövendölését. A szavak általában megegyeznek az Alexandriai fordítással, de Szent Lukács némi szabadsággal él az idézésben : az íáoao&cu rovç awreTQi/zfiévovç rrjv xaoöiav szavakat szabadon adja vissza : ànoaxelkm xe&gavcrui'vovç êv â<péoei. E szavakban íz. 58, 6-nak a gondolata csendül vissza. A héber szöveg ezen a helyen nem beszél arról, hogy a Messiás «látást hirdet a vakoknak», (ezt íz. 35, 5. említi), hanem ehelyett azt mondja, hogy a Messiás «megnyitást hirdet a bezártaknak.» Izaiás jövendölésében a szelídek, a foglyok, a bezártak a babiloni fogságban sínylődő zsidók, a szabadulás örömhíre a fogság végének és az elhagyott hazába való visszatérés lehetőségének az örömhíre, az Úr kegyelmi esztendeje pedig a fogságból való elbocsátás éve. Mivel azonban a babiloni fogság találó előképe volt annak a rabságnak, amelyben az egész emberiség az Üdvözítő eljövetele előtt sínylődött, az Úr Jézus joggal és találóan magyarázta e szavakat előképes értelemben az Általa az egész emberiségnek meghozott üdvösségre. Ugyanebben a beszédében az Úr Jézus két ószövetségi példára is hivatkozik és ezeket reábizonyításra használja fel : az Illéstől a nagy szárazság idején csodálatosan táplált szareptai özvegynek (4, 25—26; V. ö. Kir. III. 17, 1. 7—16.) és az Elizeustól meggyógyított szír Naamán- nak (4, 27 ; v. ö. Kir. IV. 5, 1—19.) az esetéből arra következtet, hogy az Úr teljesen szabadon osztogatja csodálatos adományait azoknak, akiket ezekben részesíteni akar. A meggyógyított bélpoklosokat az Úr Jézus a mózesi törvény rendelkezése szerint (Móz. III. 13, 49; 14, 2—32.) a papokhoz küldi, hogy tisztulásukat megvizsgáltassák és a törvényszabta áldozatot bemutassák (5, 14. v. ö. Mát. 8, 4.); de ezen a helyen sincsen szó szorosan vett idézetről. Amikor a farizeusok közül egyesek megbotránkoznak azon, hogy Jézus tanítványai szombati napon kalászokat morzsolnak (6, 1—2.), az Üdvözítő Dávid esetére hivatkozik, aki bement az Isten házába és a kitett kenyereket magához vette, ette és másoknak is odaadta, holott ezt a mózesi törvény (Móz. III. 24, 9.) csak a papoknak engedte meg. (3—4. v. ; v. ö. Mát. 12, 3—4.; Mk. 2, 25—26.) Az említett eseményt Sám. I. 21, 1—6. beszéli el. Szent-Lukács nem említi Abiathar nevét, akit Szent Márk a párhuzamos helyen (2, 26.) megnevezett, sem nem idézi Óz. 6, 6. szavát, melyre Máté 12, 7. hivatkozik. 7, 18—23. (v. ö. Mát. 11, 1—6.) Keresztelő Szent János követeinek kérdésére (7, 19.): Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk?» az Úr Jézus 7, 22-ben azzal felel, hogy beteggyógyításaira és a szegények tanítására hivatkozik, tehát olyan messiási ténykedésekre, amelyeket Izaiás 35, 5. és 61, 1. világosan megjövendöltek a Messiás személyével kapcsolatban.
