Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 197 Az Úr Jézusnak 8, 18-ban olvasható szavai Jer. 5, 21. és Ez. 12, 2-re, sőt némileg íz. 29, 13-ra is emlékeztetnek, de anélkül, hogy szorosan vett idézetre gondolnunk kellene. A második csodálatos kenyérszaporítás előtt az Üdvözítő megkorholja szívük keménységéért az apostolokat és kérdezi tőlük: «Van szemetek és nem láttok? Van fületek és nem hallotok?» Ez a gondolat önként adódott a körülményekből, és semmi sem mutatja, hogy idézettel volna dolgunk. 8, 31-ben az âjioôoxifiaoûfjvcu (elvettetni) igével találkozunk, amikor is az evangélista leírja az Úr Jézus ama szavait, amelyekkel első ízben megjövendölte a reá váró szenvedést. (V. ö. Luk. 9, 22.) Ez az ige (Zsid. 12, 17. kivételével) az újszövetségben csak oly helyeken fordul elő, ahol a szerzők Zsolt. 118, 22. szavait idézik vagy ezekre céloznak. Szent Márk e helyen szintén az említett zsoltárra gondolt, mely a zsidó és a keresztény magyarázatban messiási értelmezést nyert. L. Márk 12, 10. 11. 9, 48-ban az Úr Jézus az örök kárhozat borzalmait egy Íz. 66, 24-ből vett idézettel szemlélteti: a gehennában «az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik». Idéző bevezetést ugyan nem találunk e helyen, de a kifejezések ugyanazok az evangéliumban és az Alexandriai fordításnak az A kódexben olvasható szövegváltozatában, azzal a csekély különbséggel, hogy oßeo&rioeTcu futurum helyett Szent Márk, aßivvvrai praesenst mond és a nvq szó után elhagyja az avr&v szót, amelynek megfelelő többes számú 3. személyű birtokosrag a TM-ban is megvan. (B: TeAevrrjoei; A és Szent Márk: recevra.) Izaiás jövendölése eszchatologikus szövegben olvasható : a szent szerző a gonoszok szerencsétlen sorsát festi a végítélet után és ezt képes beszédben úgy írja le, hogy az őket sújtó ítélet után holttestük temetetlenül hever majd a szent város közelében, mint a tűznek és a férgeknek a martaléka. Az Úr Jézus szintén a gonoszokat égető örök tűzről beszél. 10, 1—12. (v. ö. Mát. 19, 1—9.) a farizeusok a házasság felbont- hatatlansága vagy felbonthatósága tekintetében intéznek kérdést az Úr Jézushoz. Az Üdvözítő feleletében két ószövetségi idézetet találunk. A 4. versben a farizeusok a Móz. V. 24,1-ben olvasható intézkedésre hivatkoznak: aki feleségétől el akar válni, írjon neki válólevelet és váljék el. A gondolat ugyanaz, mint a Deuteronomiumnak héber és Alexandriai görög szövegében, de a Szent Márknál említett farizeusok összevonják a Deuteronomium szavait, amelyeket az evangélista valószínűleg emlékezetből idéz: èÇajioorefaï avrrjv èx rfjç obdaç avrov (LXX) helyett egyszerűen ánoXvaai-t mond. — A 6. versben (v. ö. Mát. 19, 5.) az Úr Jézus Móz. I. 1, 27-ből betűszerint való értelemben és szószerint idézi a következő szavakat : «férfiúvá és nővé tette őket», és Móz. I. 2, 24-ből a következő részletet kapcsolja szavaihoz : «Ezért elhagyja az ember atyját és anyját, és a kettő egy testté leszen». (V. ö. Mát. 19, 5.) E szavakat : «és feleségéhez ragaszkodik» a második evan
