Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
198 PATAKY ARNOLD gélium Szent Mátéval szemben elhagyja. Az Alexandriai fordítás teljesen megfelel a héber szövegnek. 10, 19-ben (v. ö. Mát. 19, 18. 19.; Luk. 18, 20.) az ifjú kérdésére: mit kell tennie, hogy az örök életet elnyerje, az Úr Jézus a tízparancsolatnak egy részét idézi. (Móz. II. 20, 13—16. 12; V. 5, 17—20. 16.) A parancsolatok sorrendje Szent Márknál Móz. Il-t illetőleg a maszoreta szöveg sorrendjével és az Alexandriai fordításnak az A és az F kódexben olvasható szövegalakjával egyezik meg, de az evangélista ov helyett mindenütt fiij-t mond és az igéket a praesens conjunctivi idejébe teszi a LXX futurumai helyett: firj (povEvarjQ, [írj /noiyéva^ç, firj xUfrjç... LXX B és Papyrus Nash: ov/àoi%evoeiç, ov xXéfsiç, ov (povsvaEiç... TM: «Ne ölj. Ne törj házasságot. Ne orozz...» Móz. V. könyvében a parancsok sorrendje minden szövegváltozatban ugyanaz, mint az evangéliumban. Szent Márk a parancsokat /ifj àKoaxEQrjoriç (ne fosztogass) kifejezéssel egészíti ki (v. ö. Móz. 11.20, 17; V. 5, 21.) és a /arjtéga szó után az A kódexszel együtt elhagyja az aov szócskát. 10, 27. utolsó részében az Üdvözítő azt mondja, hogy «az Istennél minden lehetséges». Szorosan vett idézetről nincsen szó, de ez a gondolat kérdés alakjában az ószövetségben is megtalálható Móz. I. 18,14 ; Jób 42, 2; Zak. 8, 6-ban (főleg ennek LXX szövegalakjában). 3. — A 11. fejezettel belejutunk a nagyhét történetébe. 11, 9. A Jeruzsálembe ünnepélyesen bevonuló Úr Jézust a néptömeg Zsolt. 118, 25. 26. egyes kifejezéseivel üdvözli: «Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jő! ...» E kifejezések megegyeznek az Alexandriai fordítással, mely híven visszaadja a maszoretikus szöveget. Az egyetlen különbség az, hogy LXX a héber felkiáltást lefordítja (owoov öij), Szent Márk pedig megtartja a héber kifejezést. Az idézett zsoltárnak eredetileg nem volt messiási jellege, idővel azonban mind a zsidó, mind a keresztény magyarázatban messiási értelmezést kapott. V. ö. Mát. 21, 9; Luk. 19, 38; Ján. 12, 13. 11, 17. Amikor az Úr Jézus az árusokat a jeruzsálemi templomból kiűzi, ov yéygcmrat őri kérdő bevezetéssel egybeolvasztja íz. 56, 7. és Jer. 7, 11. gondolatait és részben kifejezéseit is: «Nincsen-e megírva, hogy az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nemzet számára? Ti pedig azt latrok barlangjává tettétek». Izaiás próféta a messiási időkről beszél, amikor az Úr törvényeit megtartó pogányok és heréitek is tagjai lehetnek az Isten országának; ezeket is elvezeti majd az Úr a Sión hegyére és az ott álló templomba, mely az újszövetségi egyháznak az előképe, és megörvendezteti őket az ő imádsága házában. Jeremiás viszont a saját bűnös kortársait korholja, akik vakmerőén bíznak az Isten oltalmában, hiszen fennáll az Úrnak jeruzsálemi temp-
