Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)

Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei

AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI

101

lal haljon meg». (V. ö. Márk 7, 10.) — Ugyanebben a beszédében (8. 9. v.) az Üdvözítő a farizeusok képmutató, külsőségekbe vesző istentiszteletére alkalmazza Izaiás próféta szavait (29, 13.) :

«Ez a nép ajkával tisztel engem,

Szíve azonban távol van tőlem ;

Pedig hiába tisztelnek engem,

Amikor emberi tudományt és parancsokat tanítanak».

Az idézet szinte szószerint megegyezik az Alexandriai fordításnak az K AQ kódexekben olvasható szövegalakjával : ezzel együtt elhagyja a <rt)T’S3, év xw axó/xaxi avxov xai szavakat, amelyek a héber szövegben és a LXX B kódexében olvashatók. LXX xi/xmai többes szám helyett Mát. rifiä egyes számot használ. A TM 29, 13*-ben álló ■’W) szót a LXX — úgylátszik, helyesen — 5lÜP-nak olvasta és /uáxrjv (hiába) kifejezéssel adta vissza. A ôiôaoxaÀiaç szó a LXX-ban a vers utolsó szava : ôiôàoxovxeç évxáAy,axa âvêgœncov xai ÔiÔuaxaÀiaç, holott e részlet Máténál Így hangzik: ôiôàoxovxeç ôiôaaxah'aç évxákfiaxa âv- êgcôncov.

Izaiás arról beszél, hogy kortársainak nagy része csak emberi indító okokból, talán a jámbor Ezekiás király parancsára tiszteli az Urat, minden benső áhítat nélkül. Az Úr Jézus pedig a saját sívárlelkű, csak az istentisztelet külsőségeihez ragaszkodó farizeus kortársaira vonatkoztatja hasonló (analog) értelemben a próféta szavait. Ez az idézet szószerint olvasható Márk 7, 6. 7-ben is.

16, 27-ben az Úr Jézus ugyanazt a gondolatot fejezi ki, amelyet Péld. 24, 12. (Jéz. Sir. f. 32, 24.)-ben is olvasunk : az Isten kinek-kinek megfizet a cselekedetei szerint. Azonban a szavakban nincs teljes megegyezés az evangélium és a LXX között, és különben is igen általános gondolatról van szó.

17, 11—12-ben az apostolok kérdésére az Üdvözítő a Mai. 3, 23-ban (LXX. Vulg. 4, 4.) olvasható jövendölésnek hiteles magyarázatát adja : Illés ugyan eljő és majd helyreállít (ánoxaraarrjosi, mint LXX-ban) mindent. E jövendölés —Jézus szavai szerint — Keresztelő Szent János eljövetelében és működésében ment teljesedésbe (13. v.).

18, 16-ban az Üdvözítő a Móz. V. 19, 15-ben olvasható parancsot idézi : «Két vagy három tanú szája állítson minden dolgot». Az idézet nem követi ugyan szószerint az Alexandriai fordítást, de megegyezik annak gondolatával (LXX : .... ènl axô/xaxoç övo /mgrvgoyv xai éni axó/iaxog xgitöv /xagxvgcov axrjaexai [A : oxa&rjoexai] miv grj/xa). Az Alexandriai fordítás csak a náv szócska betoldásával tér el a héber szövegtől. A Deuteronomium szövege arról beszél, hogy a büntető jog kérdéseiben nem elég egy tanú bizonysága, hanem két vagy három tanú egybehangzó bizonyságára van szükség. Az Úr Jézus e parancsot a testvéri feddésre is kiterjeszti.