Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
86 PÉTERFFY GEDEON A pápaság ennek a keresztény igazságosságnak a hirdetője, és erre a lelki újjászületésre az Egyház az emberiség nevelője. Ezért kívánja XII. Pius pápa, hogy az erkölcsi alapokra épített új nemzetközi rendben nem lehet helye a vallás és Egyház üldözésének, mert ez adja az erkölcsi fenntartó erőt az újjáépítéshez.1 Ezért hangsúlyozta XV. Benedek pápa a világháború befejezése után kiadott enciklikájában, hogy a szeretet parancsa, amire a természet is indít, nemcsak az egyesek, hanem a népek számára is kötelező.2 Téves lenne azt hinni, hogy külső béke lehetséges benső megbékélés nélkül, vagy egyedül a jog egyesítő szeretet nélkül biztos alapja lehetne a békének. Hogy mennyire gyakorlati az Egyház tanítása, mutatja XI. Piusnak a jóvá- tételi kérdésben elfoglalt álláspontja. Az igazságosság és szociális szeretet nevében figyelmeztette mérsékletre a győzőket, és hogy mennyire igaza volt, később az események igazolták.3 Végső megállapításunk csak az lehet, hogy amint van keresztény szociális igazságosság és szociális rend, ugyanígy kell lenni nemzetközi keresztény igazságosságnak és rendnek. A kereszténység vezette vissza az embereket az egységÜj idegrendszert csak az Alkotó adhat és ezt ígérte meg a természetfölötti szeretetben, a kegyelemben történő újjászületés révén. Erre a tapaszta- a ti jogrendezés nem építhet, vele nem számolhat, mivel ezt az újjászületést nem ellenőrizheti, de még megszerzését sem kényszerítheti ki. Ha azonban ennek lehetősége megjelent az emberiség tudatában, akkor a kormányzó okosság kívánja meg, hogy számoljon ezzel és azokat, akiken az Isten újjáalkotó kezének működését látja, ne csak ne taszítsa el, hanem használja fel őket társadalomépítő munkájánál». A természetjog rendező szerepe, 52. o. 1 1941 karácsonyán mondott beszédének ötödik pontja. 2 «Nec enim alia est evangelica lex caritatis in singulis hominibus, alia in ipsis civitatibus et populis, qui demum omnes e singulis hominibus conflantur et constant. Exacto autem bello, non ratione tantum caritatis, sed quadam etiam necessitate in universalem qftiandam populorum inter populos conciliationem inclinare res videntur, cum gentes naturali vinculo mutuae et indigentiae et benevolentiae inter se nunc maxime copulentur, hoc exquisitiore humanitatis cultu et commerciorum aucta mirum in modum facilitate.» Enc. Pacem, A. A. S. 1920, t. 12. pag. 215. 3 «Riflettendo alia grave responsabilité che in questa momento incombe e à Női stessi ed a coloro che hanno in mano destini dei popoli, Noi li scon- giuriamo ancora una volta di esaminare le diverse questioni, ed in particolare Ia questione déllé riparazioni, con quello spirito cristiano ehe non disgiunge le ragioni della giustizia da quelle della carità sociale su cui poggia la perfezione della convivenza civile. Qualora il debitore ... dia prova della sua seria volontà di giungere ad un equo e definitivo accordo, invocando un giudizio imparziale sui limiti della propria solvibilità ... giustizia e carità sociale, come pure l’interesse medesimo dei creditori e delle nazioni tutte . .. sembrano richiedere ehe non esiga dal debitore quello che esso non potrebbe dare senza esaurire interamente le proprie risorse e la propria produttività con irreparabile danno suo e degü stessi creditori, con periculo di perturbazioni sociali ehe sarebbero estrema iattura dell’Europa intera e di resentimenti ehe rimarrebero minaccia continua di nuove e più rovinose conflagrazioni.» Gasparri bíboros államtitkárhoz intézett leveléből, 1923 jún. 24. A. A. S. 1923. t. 15. pag. 354.
