Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 87 nek és Isten családjához való tartozásnak a tudatára, és ezzel a nemzetközi jog alapját és fejlődési lehetőségét adta meg. Mikor a keresztény elvek általánosan elismertek voltak, nem volt szükség a nemzetközi jog különálló tudományos feldolgozására. Akkor a keresztény erkölcstan és kánonjog tartalmazta a nemzetközi jog alapelveit is. S bár ma felettébb nagy a nemzetközi jog irodalma, az igazi, metafizikai megalapozottságú változatlan tételek feledésbe merültek. Most ismét a keresztény erkölcs a népek jogának őrzője, és csak ennek újraéledésétől lehet várni a nemzetközi rendnek igazságosságban való újjászületését. A nemzetek fölötti közösségnek tökéletes képét az Egyház nyújtja a maga szervezetében, és kikerüli azokat a téves szélsőségeket, amelyek az emberi gondolkodásban fölmerültek. Tudja jól, hogy «a nemzetek az élet és kultúra különböző feltételei szerint fejlődve egymástól különböznek, de ezért nem szükséges az emberi család egységét megtörni... nem gondolhat és nem gondol arra, hogy hozzányúljon vagy lebecsülje bármely nemzet sajátságos és jellegzetes tulajdonságait... Az ő célja a természetfeletti egység az általános szeretetben.»1 Nem nyomja el és szünteti meg azokat a természetes közösségeket, amelyek a természet rendjében vannak, de szeretetben átölelve mindenkit és a népek természetes szolidarizmusát a keresztény szeretet erejével elmélyíti és felemeli. A népek életében nemcsak politikai sorsukat tekinti, hanem az örök cél felé irányuló rendeltetésüket. A keresztény testvériség közösségében a nemzeti önzés sebét gyógyítja.1 2 Az Egyház az emberi nem egysége tudatának ápolásával és Krisztus misztikus testéről szóló tanítás hirdetésével jelemeli a népek életét is a természetfölötti rendbe, s ezzel őrzi és védi a nemzetközi jog alapjait. Nincs még egy hozzá hasonló emberi közösség, amely törvényt tudna szabni minden nép számára és amely a történelem viharainak megpróbáltatásai között is sértetlenül így fennmaradt.3 Az Egyház azt is tudja, hogy itt nem valósulhat meg az az igazságosság és béke, amit a tiszta természet kívánna, de a népek kikerülhetetlen és szomorú harcába is beviszi a tisztító és engesztelő szenvedés felemelő gondolatát. A kereszténység hatása a nemzetközi jogra nemcsak abban nyilvánult meg, hogy mint például a középkorban vallásos szentesítést adott jogi kötelezettségeknek, hanem erkölcstanunk törvényei szerint fejlesztette is a tételes jogot. Amit ma pozitív jogi kötelezettségnek ismerünk, annak alapja nem egy esetben a kereszténységnek a felebaráti szeretetről szóló tanításából ered. Amit először mint a szeretet parancsát hirdettek, abból lett jogi kötelezettség, amelynek tiszteletét és érvényesülését nem tarthatja fenn más, mint az az erő, amely létrehozta.4 A történelembölcselet csak megsejti, hogy a humanitás értelmét és tar1 XII. Pius Summi Pontificptus, 24. o. 2 Taparelli : i. m. II. 257. o. 3 XI. Pius Ubi arcano Dei, A. A. S. 1922. t. 14. pag. 689. 1 Fessard : i. m. 147—148. o.
