Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
A «KÉPEKRŐL VALÓ TUDOMÁNY» 69 Páduában alapozott humanista műveltségét, Straßburg és Basel egyetemein magábaszívott hittudományos képzettségét közvetlenül irodalmi téren is hittestvérei szolgálatába állítja. A könyvészet és az irodalom- történet eddig három, latinnyelvű, nyomtatásban is megjelent vitairatát ismerte, amelyhez még azt a két, eddig ismeretlen, magyarnyelvű fordítását sorozhatjuk, amely a Pázmány-egyetem hittudományi karának könyvtárából került elő. Ez a két munka Horváth időbelileg legelső, nyomtatásban is megjelent müve. Mindkettő keletkezése a képharccal, közelebbről, minden valószínűség szerint, Balassa előbb említett kérdésével függ össze. A neéri levéltár iratjegyzéke szerint ugyanis Balassa 1586-ban intézte Horváthoz levelét, míg a szóbanlévő, tárgyuk szerint feleletül tekinthető fordítások 1587-ben és 88-ban láttak napvilágot. A címlap szerint mindkettő Chemnitz Márton hatalmas munkája, az Examen Concilii Tridentini alapján készült, amelyben a hazánkban már Horváth fordítása előtt is jónevü, és éppen orthodox luteránus körökben tekintélyként emlegetett szerző a nagy zsinat kánonjaiba kapcsolódva fejti ki a lutheri hitrendszert, katolikus és zwingliánus, illetve kálvini oldalról egyaránt óva annak tisztaságát. Már 1564-ben, a nagyenyedi zsinaton, Luther, Hesshusius, Selnecker, valamint az egyházatyáknak Melanchton által összegyűjtött nyilatkozatai mellett főleg Chemnitzre hivatkoznak a nagyszebeni káptalan tagjai, a lutheri tan legmerevebb képviselői. Kassa, Lőcse, Bártfa, Kisszeben, Eperjes 1546 óta a Stöckel Lénárt szerkesztette, augsburgi elveket valló Confessio Pentapolitana dogmatikai alapján állt. Miután a Melius propagandája folytán a Tisza- vidékről felfelé húzódó helvét irány eme vidékek magyar lakosságát elhódította, a szepességi németek lutheranizmusának, az erdélyi szász- sághoz hasonlóan, sokáig kellett küzdenie az ú. n. cryptocalvinismussal, amely főleg a kálvini úrvacsoratannal rokonszenvezett. Tagadta a reális praesentiát és ezzel kapcsolatban a díszes oltárt, képeket is elhanyagolhatónak tartotta. így érthető az, amire már utaltam, hogy hogyan kapcsolódik az eucharisztiatan a képtisztelettel. A hetvenes évek vége- felé kialakuló Formula Concordantiae vallói, a merev lutheri orthodoxia hívei, rendületlenül kitartottak Luthernek a marburgi colloquiumon elfoglalt álláspontja mellett : tanították Krisztus jelenlétét az Úrvacsorában. Ennek külső megvallására, bár elvileg továbbra is adiaphorának vallották a képek liturgikus használatát, a gyakorlatban mint nélkülözhetetlenhez ragaszkodtak hozzájuk. A nyolcvanas-kilencvenes években még mind nyitva álltak a szepességi városok remekbefaragott szárnyasoltárai, hogy méltó keretet adjanak a valósággal jelenlévőnek hitt Úr Krisztus számára. Ez volt a helyzet, amikor Horváth értesült a detrekői prédikátor mozgolódásáról. A magyarországi reformáció eddigi történetéből azt a tapasztalatot mentette, hogy a reális praesentiát tagadó Úrvacsora
