Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
XII. PIUS INTELMEI A HÁZASSÁGI PEREK BIRÁIHOZ 373 hivatkozik, hogy a felhozott bizonyító eszközök egyenkint tekintve nem mondhatók kielégítőknek, de összességükben szemlélve kimutatják a szükséges elemeket ahhoz, hogy biztos végítélethez juthassunk, akkor el kell ismernünk, hogy az ilyen bizonyítási folyamat alapjában véve elvileg (in massima) igazságos és törvényes. 3. Ez a bizonyosság mindenesetre objektívnek (tárgyi alapokon nyugvó bizonyosságnak) tekintendő s nem tisztán szubjektívnek, amely érzelemre vagy tisztán szubjektív véleményre vagy talán személyes hiszékenységre, meggondolatlanságra, tapasztalatlanságra támaszkodik. Ilyen objektíve megalapozott morális bizonyosságról nem lehet beszélni akkor, ha az ellenkező valósága tekintetében olyan momentumok forognak fent, amelyek az egészséges, komoly és illetékes ítélet szükségességére valamilyen módon már előre felhívják a figyelmet s ezek a motívumok azt eredményezik, hogy az ellenkezőt nemcsak abszolút lehetségesnek, hanem valami módon valószínűnek is kell tartani. Eme bizonyosság objektivitásának biztosítása céljából a perjog határozott szilárd vizsgálati és bizonyító jogszabályokat teremt. így a jog határozott bizonyító eszközöket és bizonyítékmeghitelesítéseket kíván meg, másokat viszont elégteleneknek minősít (can. 1747—1836, továbbá a per- és a házassági jog idevágó rendelkezései) ; külön hivatalokat létesítenek s személyeket rendelnek ki azzal a feladattal, hogy az eljárás folyamán bizonyos jogokat és tényeket szem előtt tartsanak, vitassanak vagy védjenek (can. 1585—1590). Nem jogosult jogi formalizmus-e ez, amely néha inkább az eljárás vagy a jogeset materiális, néha pedig inkább annak formális oldalát tekinti? Az ilyen normák lelkiismeretes figyelembevétele kötelessége a bírónak, de a normák alkalmazásánál érvényre kell juttatni, hogy azok ne tekintessenek öncélnak, hanem csupán a cél eszközeinek, t. i. hogy azok a tény valósága tekintetében tárgyilagosan megalapozott morális bizonyosságot teremtsenek és biztosítsanak. Annak nem szabad megtörténnie, hogy az, aminek a törvényhozó akarata szerint az igazság megkeresésénél segítőnek és garanciának kell lenni, annak akadályává váljék. Ha a formális jog betartása igazságtalanságra vagy a méltányosság hiányára vezetne, mindig helyénvaló a törvényhozóhoz való recursus. 4. Ebből látható, hogy a modern bírói eljárásoknál (az egyházinál is) miért nem a perjogi formalizmus elve áll előtérben, hanem a szabad bizonyítási rendszer (a kötött vagy törvényes bizonyítási rendszerrel szemben). A bírónak — az említett eljárási szabályok sérelme nélkül — tudása és lelkiismerete szerint kell eldönteni, hogy a bizonyítás és a szabályszerűen keresztülvitt vizsgálat kielégítő eredményt hozott-e vagy sem, más szóval : azok eredménye az igazság és a megítélendő eset valósága tekintetében a szükséges morális bizonyossághoz elegendő-e vagy sem (can. 1869. §. 3). Kétségkívül a «jogi formalizmus» és a «szabad bizonyítási rendszer» között néha ellentét keletkezhetik, ez azonban a legtöbb esetben csak látszólagos, ezért rendszerint könnyen megoldható, mert — minthogy csak egyféle
