Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: Az engesztelés
34 HORVÁTH SÁNDOR O. P. ségeink vételével lehet megvalósítani. így Krisztus békít meg újból Istennel, nem új érdemek és közvetítés által, hanem az egyetlen kereszthalál erejében, amelynek kimeríthetetlen tartalmát a szentmise és a szentségek vezetik le a lélekbe, és teszik annak éltető erejévé. Az Egyház szentsége révén alkalmas arra, hogy engesztelőként lépjen Isten és a bűnös ember közé. Ez Krisztustól jövő megbízatása. Büszkén mondta ezt magáról az Apostol,1 még büszkébben állíthatja az Egyház, amelynek Pál csak szerve, megbízottja volt. Az Egyháznak a Gondviselés terveiben egészen különös rész jut Isten megbékítésében, mivel benne kell látnunk az erre szolgáló eszközök őrzőjét és sáfárát. Az Egyház maga is, mint Krisztus képmása, létében, fönnmaradásában és egészen természetfölötti alkatában a látható «foedus populi»-t, a népek szövetség-jelét képviseli, és így Isten és az ember megbékülésének legjellegzetesebb és legmarkánsabb kifejezője. Mint Krisztus engesztelésé- nek letéteményese a megbékélés művét tovább folytatja, közbenjárásával pedig ennek az útját egyengeti. Az Egyház engesztelése tehát arra vonatkozik, hogy a Szentlélek indításából mint a praedestinatio kivitelezésének és megvalósulásának eszköze közbenjár Isten előtt, hogy a bűnösök vessék alá magukat a szentség hatóerejének, és így részesüljenek a kiengesztelő és kiegyenlítő kegyelem áldásaiban.1 2 Imáinak, az igazak könyörgésének és jócselekedeteinek az az egyik célja, hogy Isten jóindulatát megnyerje, a bűnösök felé fordítsa, és ennek eredményeként elvégezze a Krisztustól rendelt kiengesztelés eszköze, a bűnbánat szentsége révén, azt a tisztítást és tisztulást, amely eltávolítja a lélek szennyét, a bűnt. Az Egyházban élő szeretet az, amely Krisztusból táplálkozva és Krisztusra irányítva Isten figyelmét, súlyosabb és tetszőbb, mint amilyen súlyos és visszataszító a bűnösök aposztáziája. Az Egyház emez akciójába kell Krisztus misztikus testének minden egyes tag szerint belekapcsolódni, s vele olyan egyetemes, szolidáris egészet alkotni, amint azt Szent Tamás leírja.3 így valósul meg a vándorló Egyház, mint Isten megengesztelésének és megbékítésének szerve és közvetítője, hogy így beteljesítse azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből a tényleges alkalmazást illetőleg.4 Az Egyházat szentsége teszi arra alkalmassá, hogy^az engesztelés 1 1. Kor. 4. 1. 2 Az engesztelés eme részletét hangsúlyozza Szent Tamás III. 49. 4. Passio Christi est causa reconciliationis... uno modo inquantum removet peccatum, per quod homines constituuntur inimici Dei. 3 Tota Ecclesia, quae est mysticum corpus Christi, computatur quasi una persona cum suo capite, quod est Christus. III. 49. 1. 4 Coloss. 1. 24. Hogy a megdicsőült és a szenvedő Egyház az engesztelési sokkal tökéletesebb módon valósítja meg, itt csak megemlítendő. Mindkettő már tárgyilag engesztelés, mivel az emberiség a nagy propitiatoriu- mának, Krisztusnak, visszfénye és dicsőséges eredménye.
