Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: Az engesztelés
AZ ENGESZTELÉS 35 közvetítője legyen. Ezért kívánja meg híveitől is, hogy a szentség díszében közeledjenek Istenhez, ha az engesztelés művében részt akarnak venni. Ha nekik maguknak van szükségük a megbékülésre, akkor először az Egyház szándékaiba kell bekapcsolódniok, és így Krisztushoz közeledve rámutatniok a Benne történt kibékülésre, és ezt felajánlva kell Isten haragját lecsillapítaniok. A bűn kiengesztelésének azonban tovább kell folytatódnia, és legalábbis az Istennel való béke megtartása érdekében, örökké kell tartania. Ezt írjuk le a Heiligkeit und Sünde ... függelékében.1 Ebből egyrészt úgy az egyéni, mint pedig a közösségi engesztelés mibenlétét és célját könnyű meghatározni, másrészt azt is láthatjuk, hogy a bűnbánat violaszínű köntöse az Egyház egészének sajátja mindazokra nézve, akik valaha vétkeztek. Az örök dicsőségben is megmarad és mint a megengeszteltség, az Istennel Krisztusban való megbékültség aureolája díszíti azokat, akik földi életükben a bűnökért szenvedett Krisztus képmását alakították ki lelkűkben, és ezzel jelentek meg az örök Bíró előtt. Az Egyház isteni megbízatású engesztelésének az egyes hívő a szentek egyességében lesz részese, ide pedig a keresztség eltörölhetetlen jegye kebelezi be. Hogy ebben nemcsak közös együvétartozás, hanem igazi cselekmény formájában is részt vehessen, arra a bérmálás teszi jogosulttá, és ennek kötelezettségét is ez írja elő. Krisztusért, művének folytatásáért, hatékony elterjedéséért és megvalósulásáért kell minden kereszténynek síkra szállnia. Ez pedig nemcsak a külső érdekek megvalósítására, hanem elsősorban belső erejének kifejezésére vonatkozik. Ezért kell a kereszténynek Krisztus művét apostolkodás formájában folytatni, s azt, amiért Ő jött, Isten megbékítését, úgy önmagában, mint a közösségben befejezni. Isten megengesztelése és a békesség megtartása tehát minden kereszténynek a Krisztus misztikus testébe való bekebelezés révén szent kötelessége, és az ebben való részvételtől senki sem maradhat távol. Ennek külső megnyilvánulásai, mint pl. az Egyházban szokásos vagy tanácsolt engesztelési módok, esedékesek, és a szabad választás tárgyai lehetnek, de a lényeg összefügg keresztény mivoltunkkal. 7. A keresztény engesztelés főbb mozzanatai és értéke. Az Egyházban szokásos, vagy ennek mintájára magánúton gyakorolt engesztelés főbb mozzanatait a következőképen állapíthatjuk meg. 1. Hajtóereje az Isten iránti szeretet, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a baráti viszony alapján egynek érezzük Vele magunkat, és minden ügye úgy érdekeljen bennünket, mintha ez a mi legsajátabb örömünk, bánatunk vagy bajunk lenne. A Krisztusba való bekapcsolódás megkívánja, hogy ne csak egyszerű szemlélői legyünk mindannak, 1 337. s köv. old. 3*
