Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
356 BÁNK JÓZSEF bóí és egyszerű kanonokságokból állanak.1 Vagyis a dignitas és personatus fogalma, mint már előzőleg megfigyelhető volt, teljesen egybeolvadt úgyannyira, hogy az eddigi personatusok szinte valamennyien dignitá- sokká lettek. Ennek azután az lett a következménye, hogy a dignitások száma a káptalanokban szokatlanul megnövekedett s ezzel természetszerűleg a pápai rezervációk száma is. Nem tartható fel a régi különbség dignitas és personatus között azért sem, mert hiszen minden külső joghatóság az egyházmegyében a püspökre szállt át s így a dignitas régi kritériuma teljesen megszűnt.2 A Codex után a káptalani méltóságot (dignitas) szinte az összes kanonisták csupán a rangelsőbbségben látják.3 Vermeersch szerint méltóság az a tisztség, amelyhez legalább hajdan külső joghatóság volt egybekötve.4 Akad még most is kanonista, aki a régi hagyományos elvet tartja és a joghatóságot jelöli meg a méltóság kritériumának.5 Mi tehát most már a káptalani méltóság? Legjobb, ha ezt egyéb méltóságtól megkülönböztetjük. Szerény nézetünk szerint az okozta a zavart, hogy régebben csupán kisebb és nagyobb méltóságokat különböztettek meg ; s a kisebb méltóságok közé sorozták a káptalani méltóságokat is. Egyes kisebb méltóságoknál (szerzetes és világi apát, prépost stb.) 1 Can. 393 § 2 : «Capitulum constat dignitatibus et canonicis . .. Can. 397, 411 § 3. * 2 «Jampridem tota iurisdictio fori externi ad Ordinarium pertinet ita ut dignitas careat penitus huiusmodi jurisdictione et solum honoris praerogativa ac secundum praefinitum ordinem praecedentia fruatur.» Personatus autem bua distinctus a dignitate, non amplius iure communi existit. V. Ö. Cappello, Summa Juris Canonici in usum scholarum concinnata, Roma, 1932, I. 517. 3 «Juridice dignitas hodie solum praeeminendam honoris et secundum statutum ordinem praecendentiam inducit.» Joan. Chelodi, Jus de personis iuxta Codicem Juris Canonici praemisso tractatu de principiis et fontibus J. C., Tridenti, 1927, 337 ; St. Sipos, Enchiridion Juris Canonici, Pécs, 19404, 283; «Dignitates minoribus praelaturis aequiparantur habent praecedentiam, sed nullam iurisdictionem ...» V. Ö. Cocchi, Commentarium in Codicem Juris Canonici ad usum scholarum, Lib. II. De Personis; Taurinorum Augustae, 19313. 299—300. 4 Vermeersch—Creusen, Epitome Juris Canonici cum Commentariis ad scholas et ad usum privatum, Mechlinae-Romae, 19376 I. 364. «Dignitas in Capitulo est canonicatus cui praeter praerogativam honoris, olim saltem iurisdictio in foro externo erat anexa...» Dignitates sunt eg. archidiaconus archipresbyter, primicerius, thesaurarius, cantor (cf. A. A. S. XIV. (1922) 460). «Hodie tamen solus archidiaconus in quibusdam locis iurisdictionem aliquam habet.» 6 «. . . le dignità sono uffici con giurisdizione e prerogative di precedenza e di onore, i canonici, in generale, hanno Ie attribuzioni di membri dei capitolo ma possono anche avere un proprio ufficio individuale, senza particolari prerogative onorifiche...» In qualche cattedrale le dignità sono due sole (quelle dell’arcidiacono e dell’arciprete) in qualche altra non ce n’e ehe una (quella dell’arciprete ; Mario Falco, Corso di diritto ecclesiastico. Vol. I. Introduzione, Diritto Canonico, Padova, 1935, 149—150.
