Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: Az engesztelés
AZ ENQESZTELÉS 33 érzelmi távolságnak a megszüntetése, a közeledés lenne az engesztelés, a közeledésre való törekvés, és ennek megvalósulása, az érzelmi közelség. Ez az állapot akkor valósul meg, ha a szétválasztó sértés eltűnik, a szeretet mindkét részben föléled és mint belső és külső viszonylataik rendezője, háborítatlanul működhetik. Az engesztelés ebből a szempontból tisztító folyamat, amely eltávolítja a közeledés akadályait és az érzelmi egyesülés űtját egyengetve, visszaállítja a barátságot. Mikor tehát Istent engeszteljük, akkor az a kérésünk, hogy akár a magunk, akár felebarátunk részéről tűnjék el a bűn korláta, és hogy Isten közeledjék hozzánk, jóindulatát ismét mutassa meg, hogy barátságának legszebb gyümölcsét, a békét élvezhessük. 6. Az Egyház, mint az engesztelés szerve. Az Istennel való kibékülés Krisztus műve. Személyének és cselekedeteinek végtelen értéke biztosította a közvetítés hatékonyságát. Elégtétele a bün-okozta sértést nemcsak jogi szempontból tette jóvá, hanem az összes sebek gyógyulását is megvalósította. A bűn a lélek halála. Az ebből való feltámadás lehetőségét köszönhetjük kereszthalálának. A bűn eltávolít Istentől. Krisztus eltörölte a bűnt, így ismét közel hozott bennünket Teremtőnkhöz. A bűn megfosztotta a lelket Isten jelenlététől és beszennyezte templomát. Krisztus megtisztította a lélek templomát, úgyhogy Isten abban ismét megjelenhetett. Mindezt azzal érte el, hogy propitiatorium-unk, engesztelő áldozatunk lett. Megnyerte Isten kegyét és jóindulatát, aki újra fiává fogadta az embert, beeresztette saját életterébe, amelyben nemcsak a hit homályában, hanem szent ígérete szerint a színről-színre való látás világosságában is szabadon mozoghat. Krisztus engesztelése tehát abban állott, hogy végtelen szeretetével és meghajló engedelmességével úgy alakította emberi cselekedeteit, hogy azok súlyosabbak és kedvesebbek voltak az Atya előtt, mint amilyen súlyos és útálatos volt a bün-okozta sérelem. Ezzel csitította le Isten igazságos haragját, és hozta létre az érzelmi kiegyenlítődést. A bűnöst Isten felé fordította, Isten pedig Krisztus érdemeiért ismét lehajolt a bűnöshöz. Krisztus engesztelése teljes. Sem hozzáadni, sem elvenni nem lehet belőle. Ahol azonban bűn van, ott az engesztelés kikerülhetetlen. Ezért, amíg bűnös emberek lesznek, addig Isten megengesztelése is szükség- szerű követelmény marad. De ez sem új, Krisztuséitól különböző, vagy azokban meg nem szentelt és érvényesített érdemeket nem kíván, sem pedig az övétől idegen engesztelő eszközökkel vagy közvetítéssel el nem érhető. Az Egyház körében végzett vagy felajánlott engesztelés tehát csak a Krisztuséba való bekapcsolódást és annak olyan esetekben való alkalmazását jelenti, mikor megint a bűn lép akadályként Isten és az ember közé. Ezt csak Krisztus erejében, keresztáldozatának megújításával és szent3 Theologia.
