Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
350 BÁNK JÓZSEF mint látni fogjuk, követve a régi jogi axiómát : «odiosa est definitio in iure» a dignitas meghatározását elmellőzi. Azért kénytelenek vagyunk a kanonisták véleményeit szemügyre venni, hogy a dignitas fogalmát némileg tisztázhassuk. A történelem folyamán több elmélet keletkezett a dignitas megmagyarázására.1 Az egyik szerint a dignitas lelkigondozással járó tisztelet-elsőbbség volt (praeeminentia cum cura), a personatus pedig lelkigondozás nélküli elsőbbség ; Ennek megalkotója Abbas antiquus néven szereplő decretalista, akinek igazi nevét azonban nem ismerjük. Ez a nézet azonban nyilvánvalóan téves, mivel a dignitas nem volt mindig lelkigondozással összekötve. A másik teória (Archidiaconus = Guido de Baysio) szerint a dignitas általánosabb értelemben vett elsőbbségi rang, (quaedam praeeminentia in gradu), mint a personatus ; de végeredményben magát a personatust is magában foglalja. Szorosabb értelemben pedig a dignitas a magasabb méltóságokat is jelenti (püspök stb.). A harmadik nézet szerint (Guilelmus de Atonte Lauduno) lényegileg a dignitas és personatus nem különbözik egymástól. A két fogalom között csak különböző szokás és beszédmód által bevezetett névbeli különbség van. Ez szintén téves, mivel a decretalis jog a két fogalmat nemcsak névleg, de a valóságban is megkülönbözteti. A negyedik teória szerint a dignitas és personatus olyan viszonyban van egymással, mint a nem (genus) és faj (species), vagyis a personatus a dignitasnak csak egyik faja csupán, ami szintén nem helytálló, mivel akkor minden officium dignitas lenne. Fagnani szerint a dignitas az a tisztség, amivel egyházi dolgok állandó tartós kezelése és meghatározott hierarchiai rang van összekötve. A personatussal szintén egybe van kötve bizonyos egyházadminisztráció, ez azonban csak tiszteleti elsőbbségre jogosít, pl. elsőbbi- ség a kóruson, a gyűlésen stb.2 hivatással. Azért e tisztségek ideiglenesen sokszor világiaknak és kívülállóknak is átengedtettek ; ezek azonban számadással tartoztak a káptalannak. Hogy velük szemben a káptalan szabadabban eljárhasson, a káptalani gyűlésre nem nyertek bebocsátást. Ez a kizárás azután is megvolt, amikor ezek a tisztségek állandó hivatallá és méltósággá lettek. Ilyenek lehettek kezdetben a nagyprépostság, főesperesség és dékáni hivatal. V. ö. Bouix, Tractatus de Capitulis,2 Paris, 1862, 57—58. L. Thomassimus: Vetus et nova Ecclesiae disciplina, Lucae, 1728, Pars I. lib. 3, cap. 70. nr. 7. 1 V. Ö. Fagnani, Commentaria, cap. XIII, Nr. 8 ad c. 13 X, III. 5. 2 Fagnani, Commentaria, cap. XIII, n. 20. «Dignitas nihil aliud est, quam administratio perpetua rerum ecclesiasticarum cum praeeminentia in gradu, nr. 50 : personatus stricte sumptus est administratio perpetua rerum ecclesiasticarum cum aliqua praerogativa. Et est quid minus quam dignitas, quia non habet praeeminentiam in gradu, sed simplicem quamdam praerogativam in choro vel in capitulo, in optionibus ... et similibus, prae aliis canonicis sui ordinis.»