Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
A KÁPTALANI DIGNITAS FOGALMA 349 szórványosan előforduló dignitas, továbbá a personatus kifejezéseket használták. A dignitas magyar neve : méltóság. A personatus szó1 a persona-ból ered és annyit jelent, mint szerep, megtisztelő rang, személyrang, káptalani tisztség. A kanonisták sokat fáradoztak, hogy a dignitas és personatus fogalmát tisztázzák, de azt lehet mondani, hogy eredménytelenül.2 Azért is nehéz a dignitas fogalmának tisztázása, mivel sokban az alapítók akaratától vagy a particularis jogtól függött, hogy egyes helyeken majd mint dignitas, majd mint personatus szerepelt ugyanaz a káptalani tisztség, sőt a két elnevezést nem egyszer azonos fogalom megnevezésére is használták.3 Más forráshelyeken pedig a dignitas és personatus mint külön tisztség van megkülönböztetve.4 Mi most már tulajdonképen a káptalani méltóság, a dignitas ?5 A törvény sehol sem határozza meg. A decretalis jog és az új Codex is 1 Franciaországban és Angliában a persona annyit is jelentett, mint : plébános, illetve plébánia : V. ö. c. 12, X, I, 3 : ex parte S. personae ecclesiae de Tarento.. .» c. 3, X, I, 28 : «si persona alicuius ecclesiae vicario, ......... certa m assignaverit portionem...» c. 4, X, II, 13, c. 5, X, II, 16 : «Dilectus filius magister A, persona ecclesiae de Basserilla...» stb. 2 Hinschius P., System des katholischen Kirchenrechts mit besonderer Rücksicht auf Deutschland, Berlin, 1878, 110 s köv., Dr. Philipp Schneider, Die bischöflichen Domkapitel ihre Entwicklung und rechtiche Stellung im Organismus der Kirche, Mainz (Verlag von Franz Kirchheim) 1885, 84—85. Az egyes teóriákat felsorolja Fagnani, ad c. 13, X, III, 5. Commentaria, cap. XII, n. 8. 3 V. ö. c. 8, X, I, 2, ahol a primicerius majd méltóság, majd pedig personatus néven szerepel ; c. 8, X, I, 3, ahol a dékán, archidiakon (főesperes), praecentor mint dignitas és personatus szerepel : «Ad aures nostras pervenit, quod plerumque decani, archidiaconi, praecentores vel alii ecclesiasticis praediti dignitatibus nomen supprimunt dignitatis suae et simplici nomine se appellant, tanquam non habeant aliquam personatum ...» V. ö. még a c. 1—38, X, III, 5., mely a praebendákról és dignitásokról részletesen tárgyal. 4 cf. c. 13, X, III, 5: «et illud est omni rationi contrarium, ut unus clericus in una ecclesia vel in diversis ecclesiis plures dignitates vel personatus obtineat, quum singula officia in ecclesiis assiduitatem exigant personarum», c. 28. X, III, 5 : «... addentes ut in eadem ecclesia nullus plures dignitates aut personatus habere praesumat. . . » c. 11. II, 3 in VI° : «Sancimus igitur, ut nullis, nisi dignitate praeditis, aut personatum obtinentibus seu ecclesiarum cathedralium canonicis, causae auctoritate literarum sedis apostolicae vel legatorum eiusdem de cetero committantur ...» c. 16. III, 4 in VI0. «quum aliquibus de ecclesiis, personatibus, dignitatibus vel aliis beneficiis quibuscunque...» 6 A dignitások a régi jogászok szerint nem tartoztak a káptalanhoz, hacsak külön privilegium, statutum vagy szokásjog máskép nem intézkedett. A káptalan ugyanis csak kanonokokból állott. Olaszországban szokásjog alapján a méltóságok is a káptalan tagjai voltak. Kezdetben ugyanis azok a tisztségek, melyek később állandó hivatallá és méltósággá lettek, a káptalan vagyonságának kezelésére vonatkoztak. E hivatalnokoknak sokáig kint kellett tartózkodniok a birtokon, ami nemigen volt összeegyeztethető a kanonoki
