Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Orbán László: A trentói zsinat négyszázéves jubileumára
340 ORBÁN LÁSZLÓ újra fellángolt a háború. Az amúgyis protestánsbarát francia király sietett most kijelenteni, hogy a fegyverzaj közepette püspökeit semmiképen sem engedheti el a zsinatra, amely — mint mondotta — a császár egyoldalú befolyása következtében úgyis csak provinciális jelleget öltene s így a kereszténység áldatlan helyzetét inkább súlyosbítaná, semmint enyhítené.1 — A harmadik nehézséget végül Federigo Gonzaga, Mantua hercege gördítette a zsinat elé. A herceg szíves-örömest felajánlotta ugyan székhelyét az egyházgyűlés céljaira, de engedélyét olyan feltételekhez kötötte, amelyeket a pápa — éppen a zsinat érdekében — nem teljesíthetett.2 A minden oldalról feltornyosuló akadályok végtére arra kényszerítették III. Pált, hogy a zsinatot 1537 április 20-án ugyanazon év november 1-re elnapolja,3 október 8-án 1539 május 1-i dátummal Vicenza-ba tegye át, majd újfent politikai nehézségek miatt 1939 május 21-én felfüggessze.4 így tehát a pápa első kísérlete minden komoly szándék és ügybuzgóság ellenére is külső akadályok következtében sikertelen véget ért. A zsinat kényszerű felfüggesztése, fájdalom, éppen akkor következett be, amikor a hitújítás sújtotta országokban a vallás-erkölcsi leromlás már egyenesen ijesztő méreteket öltött. Vergerio utóda, Morone nuncius, majd Aleander bíboros-követ németországi utaikról Rómába eigentlich — darum müssen wir nicht seine Füsse küssen oder sagen : Ihr seid mein gnädiger Herr, sondern wie im Zacharia der Engel zum Teufel sprach : Strafe dich Gott, Satan !» — Pastornä\, i. h. 64 ; v. ö. v. d. Vorst beszámolójával, Ehses IV 89—92. 1 R. Pio Carpi nuncius a pápa megbízásából ismételten kérte I. Ferencet, hogy karolja fel a mantuai zsinat ügyét, kérése azonban meddő maradt. 1537 május 3-án ezeket írja a nuncius Rómába Ricalcatinak : «Narrai a Sua Maestà il desiderio tanto honesto di N. Signore circa il concilio ... Sua Maestà mi ascoltô patientemente; di poi disse, che nessun principe ha desiderato il concilio più di Sua Maestà, iudicandolo necessariissimo per remediar ad infiniti errori, purch’ il fusse concilio universale, come el deve esser, et in luogo, dove ognuno possa andar liberamente; per il che dechiara iudicar, Mantova non esse al proposito, dove Sua Maestà non puö essere sicura nè li prelati di questo regno, per più respetti, et dove li Germani non vogliono andar. Perö ehe bisognava, Sua Santità pensasse ad altri mezi et luoghi per far il concilio . ..» — Elises, IV 110 és jegyzet. 2 A herceg kijelentette, hogy a pápa és a többi zsinati résztvevő személyi biztonságáért csak abban az esetben vállalhatja a felelősséget, ha az egyházgyűlés idejére III. Pál megfelelő létszámú fegyveres sereget küld Man- tuába. A pápa ehhez nem járulhatott hozzá, mert az amúgy is idegenkedő protestánsok a fegyveres pápai sereg jelenlétében minden bizonnyal a zsinat szabadságának korlátozását látták volna. — Pastor, V 70 ; Ehses IV 70, 98 skk. 3 Lásd az elnapoló bullát: Ehses IV 111. 4 A vonatkozó dokumentumokat lásd u. o. 134 sq. ; a politikai nehézségeket Pastornàl V 76 sk. * *
