Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Orbán László: A trentói zsinat négyszázéves jubileumára
336 ORBÁN LÁSZLÓ bevette Buda várát1 és pusztulással fenyegette a politikai villongások közt őrlődő kereszténységet. Valamennyi közt legfájdalmasabb és következményeiben leg- kárhozatosabb csapás zúdult végül a kereszténységre a hitújítással, mely az Egyházat belülről, leglényegében támadta meg. Az önmagával és Egyházával meghasonlott ágostonrendi szerzetes, Luther Márton, 1517 október 31-én déli 12 órakor Wittenberga vár- és egyetemi templomának kapujára kiszögezi 95 tételét, melyben megtámadja a bűnről, büntetésről, elégtételről, tisztítótűzről és búcsúkról szóló katolikus tanítást.1 2 Bomlott lelki egyensúlyában üdvösségét csak a sola fides tanában látja biztosítva s szinte fanatikus gyűlölettel fordul az ellentétes hagyományos tanítást képviselő Egyház és annak feje, a római pápa ellen.3 X. Leo Exsurge Domine kezdetű kiközösítéssel fenyegető bulláját, mely tévedéseit 41 pontban kárhoztatta, 1520 december 10-én reggel 9 órakor a witten- bergai Elstertor előtt nagy tömeg jelenlétében ünnepies külsőségek között ezekkel a szavakkal égeti el : «Weil du den Heiligen des Herrn betrübt hast, so betrübe und verzehre dich das ewige Feuer».4 Luther ezzel végleg elrúgja magát Szent Péter sziklájától s most már minden erejével azon van, hogy ország-világ előtt önmagát igazolja és magasra emelje a forradalmi zászlót. Pártütése a politikai szelek szárnyán, a renaissance valláserkölcsi parlagján elszáradtakon in choro et foro futótűzként terjed tova. A wittenbergai hitújító egyénisége varázsának rövidesen áldozatul esik Melanchton Fülöp, a kiváló filológus és rendszerező, aki az új luteri eszmék védelmében 1521-ben kiadja Loci communes rerum theologicarum c. művét .5 A mozgalom «reformált» alakjában csakhamar átcsap Svájc területére is. Zwingli Ulrik Zürich tehetséges, de erkölcseiben kevésbbé feddhetetlen papja 1522-ben támadást intéz az Egyház böjti parancsai és a papi nőtlenség ellen, 1524-ben felállítja sajátos úrvacsora-elméletét, melynek védelmében tengelyt akaszt Lutherrel is.6 Oldalán Öcolampadius, Basel plébánosa terjeszti ugyanakkor serényen az új tanokat.7 Tíz évvel később, 1534-ben feltűnik végül 1 Pastor, i. m. IV2 119, 437 sk ; Bihlmeyer, i. h. 26, 32, 38. 2 H. Grisar S. J., Martin Luthers Leben und sein Werk, Freiburg i. Br., 1926, 79 sk ; H. Denifle O. P., Luther und Luthertum, Mainz 1904, 1 56, II 117 sk ; K. Allgermissen, Konfessionskunde4, Hannover 1930, 433 ; Pastor, i. m. IV4 199 sk. 3 «Das Evangelium hat nicht heftigere und wütigere Feinde denn eben den Papst, mit seinen Geistlichen und hohen Schulen. .. Siehe, siehe, wie wallet mein Blut und Fleisch ! Wie gern wollt es das Papsttum gestraft sehen ... Allgermissen, i. m. 432 ; Grisar, i. m. 128 ; Denifle, i. m. I. 17. 4 Allgermissen, i. h. 434. 6 Grisar, i. m. 105, 272, 393, 412. 6 U. o. 227, 306 sk ; Allgermissen, i. m. 439; Bihlmeyer, i. m. Ill 64. 7 Grisar, i. m. 247 ; Allgermissen, i. h.
