Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Orbán László: A trentói zsinat négyszázéves jubileumára
Genfben a megreformált luterizmus vezéralakja, Kálvin János, s 1536-ban kiadott Institutiones religionis Christianae c. művében az isteni előre- reridelésről szóló szélsőséges tanával megveti a kálvinizmus alapjait.1 E három eredő : az egyházi élet belső elesettsége, a török előretörés és a protestantizmus térhódítása, melynek sodrát Róma minden diplomáciai erőfeszítés ellenére sem tudta megfékezni,1 2 a XVI. század negyvenes éveiben egyetlen hatalmas árrá dagadt, mely már-már elözön- léssel fenyegette az egész kereszténységet. Egybehívása 1534-ben III. Pál, a bölcs Farnese-pápa került Szent Péter örökébe. Trónralépésének kezdete óta szívén viselte a reform ügyét,3 s amidőn Pietro Paolo Vergerio bécsi nuncius jelentései nyomán teljes tudomást szerzett az északi országokban, nevezetesen a német birodalomban uralkodó áldatlan állapotokról, végleg eltökélte, hogy egyetemes egyházgyűlés összehívásával gátat emel a kereszténységet mindenünnen fenyegető áradatnak.4 Körültekintő megfontolás után a zsinat színhelyéül Mantua olasz várost jelölte meg s a távolabbi előkészület jegyében legott széleskörű diplomáciai tevékenységbe kezdett. Az uralkodók megnyerésére, valamint a közvélemény tájékoztatására Francia- országba Carpi, Spanyolországba Guidiccioni püspököket küldötte ki pápai követként, a zsinat ügyére nézve annyira jelentős bécsi nunciatúra ügyvitelével pedig ismét Vergerio-t bízta meg.5 Amint Vergerio — 1535 hűsvétján — Bécsbe megérkezett, haladék nélkül munkához látott, hogy megbízatása értelmében I. Ferdinánd királyt, a választó-, valamint az összes többi katolikus és protestáns fejedelmeket a zsinat irányában kedvező magatartásra hangolja. Kényes 1 U. o. 440 sk. 2 Hefele—Hergenröther, Conciliengeschichte, IX 1 sk ; Pastor, i. h. 3 Nyomban a megválasztása után, a bíborosok kollégiumának első összejövetelén (1534 október 17), majd a koronázást követő első konszisz- tóriumban is (november 13) felveti az egyetemes reformzsinat gondolatát és hangoztatja annak szükségességét. — Lásd St. Ehses, Concilii Tridentini actorum pars prima, ed. Soc. Goerres. Friburgi Brisgoviae 1904, IV 3, 2. jegyzet ; V. ö. Pastor, i. m. V 31. 4 A pápa saját tájékoztatására I. Ferdinánd mellől Rómába idézte személyes jelentéstételre a nunciust. Feljegyzésre méltó Vergerio megállapítása, mely szerint III. Pált az első megbeszélés alkalmával sokkal inkább aggasztotta a törökök és a hitújítás által egyaránt fenyegetett Magyarország sorsa, mint Németországé. — Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken, bearbeitet von W. Friedensburg, Gotha 1892—1908, I 326 ; Pastornál i. h. 32. 5 1515 január 15-i konszisztoriumban ; Ehses, i. m. IV, CXIX ; Pastor, i. h. Anhang n. 8. A TRENTÓI ZSINAT NÉGYSZÁZÉVES JUBILEUMÁRA 337 Theologia. 22
