Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Az Egyház a krisztusi hit örök bizonysága
326 ERŐSS ALFRÉD 4. Az Egyház csodája. A katolikus hittudomány mindenkor vallotta Pázmánnyal, hogy «az emberi okosság értelme felett való tudománynak nincs erősebb bizonysága, mint a csuda».1 Azt is tudta azonban, hogy a szellem igényeit sem elégítik ki teljes mértékben a külső bizonyítékok.1 2 Ezért a legújabb kor nagy teológusai — és a nagy teológusok majdnem mindig nagy apologéták is voltak — egyöntetűen arra törekednek, hogy ne csupán a körülfekvő érvekkel bizonyítsák a kereszténység isteni eredetét, hanem ugyanakkor tárgyi, de belső bizonyítékokkal is szolgáljanak, amelyekkel mintegy élményszerűen mutathatják be az igazságot. A neves történész, Batiffol mondja a mai konvertitákról : «contemplation et éxpé- rience c’est la démarche par laquelle ils se fixent dans la foi».3 Ez a beállítás jellemzi a már említetteken kívül Newman, Solovjov, Möhler és napjaink sok hittudósának műveit .4 Nem vonják kétségbe a külső indítékok bizonyító erejét, nem is akarják azokat mellőzni, hanem a tárgyi teljesség kedvéért a vallás belső indítékainak is méltó helyet biztosítanak. Az apologétikai kézikönyvek az indítékok egyes csoportjait külön- külön értékelni szokták. Mindenekelőtt kétségen felül áll a csodák apologétikai értéke. Ezekről minden teológus vallja : «Externa revelationis argumenta, hoc est, facta divina, imprimisque miracula et prophetias admitto et agnosco tamquam signa certissima divinitus ortae Christianae religionis, eademque teneo aetatum omnium atque hominum, etiam huius temporis, intelligentiae esse maxime accommodata».5 6 De ugyanakkor vallja a teológia azt is, hogy a csoda nem csupán a múltban volt kísérőjelensége a kinyilatkoztatott igazságnak és vallásnak, hanem mindenkor föltalálható annak életében és történetében. A Szentlélek nemcsak láthatatlan módon működik Krisztus Egyházában, hanem kifelé is, a látható Egyház természetének megfelelően nyilvánvaló jelét adja együttműködésének. «Neben der inneren, unsichtbaren Mitwirkung Gottes ist eine sichtbare und äußere, übernatürliche Mitwirkung Gottes notwendig, damit die wahre und vollkommene Authentie und Auktorität 1 Igazságra vezérlő Kalauz 11, 5 (Ö. M. Ill, 98). 2 «un effort d’apologie qui se contente d’arguments extrinsèques, sans faire aucunement pénétrer à l’intérieur de son objet, est bien loin de satisfaire à l’esprit». Lubac. Apologétique et théologie (in NRTh 1930, 363). 3 Idézi Lubac i. m. 361. V. ö. Schütz, Krisztus, Budapest 1932, 23 k. ; Poulpiquet, L’objet intégral de l’Apologétique, Paris 1912. 4 V. Ö. Schütz, Dogmatika I, 124—130 ; Sertillanges, im. ; Kösters, Die Kirche unseres Glaubens, Freiburg i. Br. 1936; Adam—Vécsey, A katolicizmus lényege, Budapest 1936. 6 Denz 2145 (Mirbt 516, 15—18) V. ö. Denz 1624, 1790, 1813.
