Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Szörényi Andor: A mózesi könyvön kívüli jelentősebb szertartások
a frigyládához vonulnak a hívők hálaadással és vigassággal, hogy kegyelmi trónján ülő Istenüknek hálát adjanak végtelen jótéteményeiért, sok-sok áldásáért. Ilyen körmenettel kapcsolatos zsoltár a 100. A zsoltár felhívja a hívőket, hogy menjenek Jahve elé vigassággal (2. vers), lépjenek be kapuin hálaadással, tornácába dicséretekkel (4. vers). Mert Jahve kezében vannak a föld mélységei — mondja a másik ilyen nem theofori- kus körmenet alkalmával énekelt zsoltár —, ő a szabadítás kősziklája és az ő hatalmában van minden segítség, ezért kell eléje menni szent körmenetben, énekeknek és muzsikának a hangjai mellett, s odaérkezvén Jahve színe elé, a frigyláda elé, meghajolva leborulni előtte l 1 Ugyancsak nem theoforikus körmenet alkalmából énekelték a 118. zsoltárt is, melyből egész plasztikusan rajzolódik elénk ennek a liturgikus ünnepnek a szertartása. Az első 18 verset a templom körüli körmenet alkalmával énekelte a nép, illetve a Leviták kórusa, a 19. verset pedig már a templom kapuja előtt : «Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenvén azokon, dicsérjem Jahvét !» A körmenet felhívására belülről a papok kórusa felel : «Ez Jahvénak kapuja, az igazak mennek be azon» (20. vers). Majd ismét felhangzik a kívülállók ajkán az ének a 21. versben, s erre a 22-ben a papok éneke felel. A hívők folytatólagos éneke közben megnyílik a templom ajtaja és a bevonuló körmenetet üdvözli a papi kórus : «Áldott, ki Jahve nevében jő !» (26. vers), majd az égő áldozati oltárhoz vonul a hívősereg, földíszíti azt zöld gallyakkal és a szentélyben, Jahve trónja, ládája előtt fejeződik be a szép ünnepség, melyet minden bizonnyal sátoros ünnep alkalmával tartottak (24., 27. versek).2 Az eddig felsorolt körmenetek kétségkívül a fogság előtti korból származnak, de a babiloni fogság után sem szűntek meg az ilyen liturgikus szertartások, amint azt igazolja Nehemiás könyve, mely egész részletességgel leírja annak az ünnepi körmenetnek rendjét, melynek keretében Jeruzsálem újjáépített falait fölszentelték.3 A még későbbi korban különleges körmenetről számol be a Talmud Szukka 4, 5—7, melyet t. i. sátoros ünnep alkalmával az égő áldozati oltár körül rendeztek, s melyben a hívősereg zöld ágakkal a kezében az ünnep hat napján egyszer-egyszer, a hetedik napon pedig hétszer megkerülte az oltárt éneklés közben. A Talmud hosszan leírja ennek a körmenetnek a lefolyását és szertartásait és kimondottan idézi vele kapcsolatban a 118. zsoltár 25. versét, mint amelyet ezzel a körmenettel összefüggően énekeltek az izraeliták. A Talmud leírása mindenesetre elég késői korból származik és talán sok mindenben nem felel meg a legrégibb szokásoknak, előírásoknak, újításokat is tartalmazhat, melyek már a heródesi templom liturgiáját tükrözik vissza, de lényegében 1 S5, 2. 6. * V. ö. Biblica 23 (1942) 359—61. old. 3 12, 27—43. A MÓZESI KÖNYVÖN KÍVÜLI JELENTŐSEBB SZERTARTÁSOK 309
