Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Szörényi Andor: A mózesi könyvön kívüli jelentősebb szertartások
310 SZÖRÉNYI ANDOR véve az egész szertartás ősrégi, amit éppen a 118. zsoltár igazol. E zsoltár 27. versét a Talmud így adja vissza : «Vegyétek körül az oltárt sűrű faágakkal egész a szarvakig a sátoros ünnep alkalmával»,1 tehát a Talmud a zsoltárban álló igét «körülvenni, körülmenni» értelemben veszi Onqelos Targumának fordítása alapján, mely t. i. Móz. I. 49, 11-ben szereplő ■nőtt igét ”s£lo?-ral fordítja, melynek jelentése : «körül fog venni». Akár ezt az értelmezést fogadjuk el a kétségkívül kissé romlott mai maszoréta szöveg olvasása helyett, akár a LXX. és Vulg. fordítása alapján «constituite diem sollemnem in condensis» azaz «in ramis densis», <<ovoTrjoao&e éoQTrjv êv xolç nvxáyovaiv» szöveget fogadjuk el, mindenképen kiviláglik ennek a körmenetnek és az ünneplés e módjának régisége. Herkenne a 118, 27 utolsó részét valószínűleg helyesen javítja ni3"ip *112 npr'rïp-ra, «díszítsétek fel az oltár szarvait», s ez a szövegjavítás értelmileg megfelel a Talmud fent ismertetett magyarázatának.1 2 így, ennek a szövegjavításnak feltételezésével tárul elénk a maga teljes egészében a 118. zsoltár liturgikus háttere, az a rendkívül fontos és az izraeliták vallásos életében az évszázadokon keresztül változatlanul nagy szerepet játszó körmeneti szertartás, melyről egyébként a Thóra mélységesen hallgat. A város főútján, esetleg csak a templom közvetlen közelében kezdődik ez a körmenet, a templom kapuihoz érve megáll a hívősereg és kezdődik az a már ismertetett váltakozó kórusokkal előadott ének, melyet nemcsak ebből a zsoltárból ismerünk, hanem amelyet — hasonló gondolatokkal — megtalálunk a Dávid korabeli 24. zsoltárban is. (Éppen ez bizonyítja többek között azt, hogy a körmenet, mégpedig meglehetősen kifejlődött rituáléval már ősrégi időkben is szokásos volt az izraelitáknál, s nem későbbi korból származó fejlődési fokkal állunk szemben.) Miután kinyíltak a templom kapui, a körmenet bevonul a szentélybe, s ott Jahve színe előtt körüljárják az égő áldozati oltárt s közben zöld ágakkal földíszítik azt.3 2. Vigíliák. A Talmud egyik tractatusa, a Szukka 5, 1—4 leírja azt, hogy a sátoros ünnep második napjának előestéjétől kezdve a hetedik nap 1 Szukka 45, a. V. ö. Strack—Billerbeck: Kommentar..., II. 793. kk. oldalak. 2 Herkenne: Die Psalmen, 382. old. 3 A körmeneteknek az izraeliták vallási életében játszott nagy szerepéből és egyéb, a Thórában nem szereplő szertartásokból következik az is, hogy Mózes könyvét nem lehet oly késői korból keltezni, mint azt még ma is számos racionalista tudós állítja, mert akkor nem lehet megmagyarázni, miért hallgat a Thóra a szertartási részében ezekről a rendkívül fontos és bizonyára közkedveltségnek örvendő ceremóniákról, mikor jóval a fogság előtti korban már nemcsak alapjaikban, hanem egész részletekig kidolgozott formájukban megvoltak !
