Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Szörényi Andor: A mózesi könyvön kívüli jelentősebb szertartások
308 SZÖRÉNYI ANDOR egész drámaszerűen írja le a körmenet egyes mozzanatait.1 Az említett 24. és 132. zsoltár egyszersmind bizonyítja azt is, mily fontos a szövegmagyarázat szempontjából a liturgikus háttér ismerete, annak a kétségkívüli vallásgyakorlati és történelmi háttérnek, mely egy szóval sincs érintve Mózes öt könyvében. De ilyen liturgikus körmenetek természetszerűleg nem korlátozódtak az említett különleges történelmi alkalmakra, hanem egyébként is gyakoriak voltak. A Móz. IV. 10, 35-ben levő indulási formula megtalálható a Salamon alatti liturgikus körmenet zsoltárában, a 132, 8-ban, s a liturgikus fejlődés logikusan tovább haladt és Jahve ládája egyéb körmenetek alkalmával is fontos szerepet töltött be, mint ez Mikeás próféta könyvéből is kiderül,2 frigyláda nélküli körmenetet említ viszont Jeremiás próféta.3 Ezek a körmenetek főleg diadalünnepek alkalmával voltak szokásban, s ezekről az ünnepekről élénk képet adnak egyes reánk maradt zsoltárok. A zsoltárokból kétféle liturgikus körmenet nyomait tudjuk kiolvasni. Az egyikben a hívősereg diadalujjongása, a liturgikus hangszerek muzsikája és a váltakozó kórusok éneke között vonult be Jahve az ő szent templomába, ilyen theoforikus körmenetnek leírása és különleges zsoltára a 68. A frigyládával való körmenetet teljes joggal nevezhetjük theoforikus körmenetnek, mert az Ószövetség általános felfogása szerint a frigyláda egyet jelent Jahve jelenlétével, ha a láda az izraeliták között van, akkor Jahve van közöttük,4 ha a frigyládát menetben viszik, akkor Jahve kel föl és megy népe előtt vagy között.5 A 68. zsoltár liturgikus körmenetében maga a dicsőség királya, aki kivonult népe előtt a harcba, tér vissza ünnepélyesen a hívők örvendező ujjongása és vigadozása közt földi szentélyébe (8. és 4. vers). Elől mennek a liturgikus bevonulási menetben az énekesek, hátul a zenészek, középen a doboló — és legtöbbször tánc keretében felvonuló — lányok,6 ott vannak a körmenetben az egyes törzsek képviselői és vezetői, mindnyájan áldják és magasztalják Jahvét, aki szent trónusán diadalmas bevonulását tartja a szentélybe az ellenségek legyőzése után (25—28. versek ).7 A szent trónján ülő Isten, aki uralkodik az egész földön, kinek a népek hódolnak, vonul föl körmenetben a 47. zsoltárban is, harsona és kiirtzengés közepette (6. vers). A liturgikus körmeneteknek másik faja az, amelynek keretében nem viszik körül a frigyládát ünnepélyes külsőségek között, hanem 4V. ö. Biblica 23 (1942) 340 kk. old. 2 1, 3. 3 31, 6. 4 Sám. I. 4, 3. 7; Sám. II. 6, 5. 14. 16. 6 Móz. IV. 10, 35 k. Zsolt. 132, 8. 6 Zsolt. 87, 7 ; 149, 3. 7 Az egyes zsoltárok részletes magyarázatát lásd a kommentárokban.
