Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
296 PATAKY ARNOLD Iz. 35, 5. közvetlenül messiási szöveg, 61, 1. azonban elsősorban a babiloni fogságból való megszabadulás jó hírére vonatkozik, mint Luk. 4, 18—19. tárgyalásánál már említettük. 7, 27-ben (v. ö. Mát. 11, 10; Mk. 1, 2.) az Üdvözítő Mát. 3, 1. jövendölését az előhírnökről ofiróg èoTiv jieqI oí yeygamai bevezetéssel közvetlenül és szószerint Szent Jánosra vonatkoztatja: «Ime elküldöm angyalomat színed előtt, Aki majd előkészíti utadat előtted.» Az idézet némileg eltér mind az Alexandriai fordítástól, mind a maszoretikus szövegtől. Sem a LXX-ban, sem TM-ban nincs meg a vers első részében a tiqo noooámov oov kifejezés. A vers második felében a LXX a héber ÍfVrnSE kifejezést a szövegbe nem illő imßAeiyercu őóov-nak fordítja, Szent Lukács pedig (Mátéval és Márkkal együtt) e részletet helyesen a MJB ige másik jelentésével naQaoxeváoei xrjv őöóv oov kifejezéssel adja vissza. A befejező nqo ngoocőnov juov (■'3BÍ5) helyett Szent Lukácsnál a második személy : ëfmçooêév oov olvasható. Az ószövetségi prófétánál maga az Isten az eljövendő, az evangélium szerint pedig a mennyei Atya az, aki az ő küldöttje, Keresztelő Szent János által előkészíti az utat a Messiás számára. Értelem szempontjából nincsen lényeges különbség a két szövegalak között. Az Üdvözítő reámutat arra, hogy egy messiási jövendölés Keresztelő Szent János fellépésével közvetlenül és szószerint teljesedésbe ment. A magvetőről szóló példázat után (8, 4—8.) és annak magyarázata előtt (8, 11—15.) az Úr Jézus a tanítványok kérdésére azt mondja (10. v.), hogy nekik megadatott az Isten országa titkainak az ismerete, a többieknek pedig parabolákban beszél, «hogy látván ne lássanak és hallván ne halljanak.» (V. ö. Mát. 13, 14. 15 ; Mk. 4, 12 ; Ján. 12, 40 ; Csel. 28, 26—27.) E szavakban íz. 6, 9. 10. gondolatainak szabad idézetére ismerünk. Szent Lukács idézete mindössze néhány szóra terjed, mert elhagyja azt a részt, amely különösen is a zsidók megátalkodott- ságára vonatkozik ; sokkal rövidebb, mint akár Szent Máté (13, 14. 15.), akár Szent Márk (4, 12.) idézete, bár ez az utóbbi is rövidebb az első evangélista idézeténél, aki éppen a zsidók megátalkodottságát különösen ki akarja emelni. 9, 22-ben az Úr Jézus először beszél szenvedéséről az apostoloknak. Az elvettetés fogalmát Szent Lukács itt és 17, 25-ben ugyanazzal a ritka ànoôoxifj,ao&rjvaL igével fejezi'ki, amelyet Zsolt. 118, 22. használ, arról szólva, hogy az építőktől elvetett kő szegletkővé lett. (V. ö. Mk. 8, 31.) E zsoltárról már Mát. 21, 42; Mk. 12, 10-nél szóltunk; idővel messiási értelmezést nyert : az elvetett kő a Messiás, aki az Isten országának szegletköve lett. (A zsoltárban a «szegletkő» maga a pogány világtól megvetett zsidó nép.) Amikor a szamaritánusok megtagadják a vendégjogot a Jeruzsálembe zarándokoló Mesternek és tanítványainak, Szent János jogos fel
