Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Horváth Sándor: Az engesztelés
AZ ENGESZTELÉS 27 úgy az ártási jelenségek megszűnése, mint a jóakarat megnyilvánulásai benső érzületből és meggyőződésből fakadjanak.1 Eddig még nem hagytuk el az engesztelés ama fogalmazását, amelyben a tisztítás, a tisztulás és a végső leüllepedés domborodik ki. Ez az alapja a viszonyok tisztázásának és természetszerű visszaállításának is. Amint ezek bomlását azokra a zavarokra kell visszavezetnünk, amelyek a sértésben vagy a sértettség túlhajtásában gyökereznek, ügy rendezésük is a normális lelki állapot visszatértén alapul. Ebből indul ki a sértő, mikor nemcsak a szigorú értelemben vett jogi elégtételt adja meg, hanem olyan teljesítményekkel is kedveskedik, amelyek alkalmasak arra, hogy a sértettet hajlékonnyá tegyék, mintegy megszelídítsék és teljes jóindulatát megnyerjék. Az engesztelés eszközei tehát a sértett előtt kedves cselekedetek vagy oly értékes cselekmények, amelyek fölébresztik benne a jóindulatot s végeredményben arra indítják, hogy a szeretetet és a barátságot visszaállítsák. Ebben nyilvánul meg az engesztelés ama részleges nézőpontja, amelyet megbékítésnek, megbékülésnek, piacaimnak mondunk. A béküiékeny érzület (placabilis) ennek a melegágya, a békítő cselekedetek és teljesítmények és ezeknek az elfogadása pedig megvalósítója annak az állapotnak, amelyben a barátságos viszonylatok uralkodnak, minden seb meggyógyul, minden szenny eltűnik, és a személyek közötti helyzet átlátszóvá válik. Ha tehát az engesztelés szintetikus fogalmát szemléltetni akarjuk, akkor azt képletesen a tisztítással és a gyógyítással fejezhetjük ki legjobban. Tisztítja az érzelmi világ felháborításából és felháborodásából származó átláthatatlan zavarokat és ezek kiszámíthatatlan következményeit. Amíg az érzelmi életnek vagy nincs irányítója, vagy pedig a gyűlölet lép föl ilyen gyanánt, addig a sértő és sértett kiszámíthatatlan esélyek előtt állanak. A vezető nélkül maradt érzelmi megmozdulások könnyen szenvedéllyé fajulnak. A gyűlöletnél pedig aligha lehet rosszabb tanácsadót keresni : a kölcsönös károsításnak sem határai, sem szabályai nincsenek. Talán a szeretetnek sincs logikája, de annyit biztosan tudunk róla, 1 Innen van, hogy az Istennel való megbékülésnek lényeges mozzanata az akaratnak Isten felé fordulása. Hogy milyen természetellenes állapot az Istentől való érzelmi elidegenedés, Szent Tamás I. 60. 5. irja le. Hogy ettől a teremtmény a maga erejében nem szabadulhat meg, látható I.-II. 109. 6-ból. Csak a kegyelem téríthet Istenhez (praeparatio ad gratiam) és csak ennek birtoka tarthat meg Isten közelében. Ezért zárul le a kibékülés a megszentelő malaszt adományozásában. Innen az Egyház imádsága (Secr. fer. IV. Quatt. Temp. Adv.) expiando nos tua gratia dignos efficiant. Itt a böjt, a bűnbánati cselekedetek megnyugtató, a lelki zavarok eltüntetésére irányúló szerepére akar hivatkozni. Az engesztelés, mint cselekmény, a jócselekedeteket jelzi, mint eredmény pedig a lelki zavarok és háborgások megszűnését emeli ki. A bűnbocsánat folyamatában az expiatio azt a poenitentia interiort jelenti, amelyről Heiligkeit und Sünde ... 364. s köv. oldalán szólunk.
