Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
IRODALOM LITERATUR — BULLETIN 283 kezik, hogy az értelmes teremtményben a nem-vétkezés csak Isten kegyelmes leereszkedésének következménye lehet. Miután felsorakoztatja azokat a képességeket, amelyekből a bűn elkövetése folyik, mindent átfogó keretet ad, amelyben a vétkezés lehetetlenségének minden formája elhelyezhető és áttekinthető. (Isten, Krisztus, próféták, apostolok, tanító Egyház stb.). A függelékben (335—380) szól még a szentségi bűnbccsánatról. Vizsgálódásainak központja a benső bánat (poenitentia interior). Alapul veszi Szent Tamás tanítását, amely szerint a benső bánat »res et sacramentum», azaz benne tükröződik leginkább a bűnbánat szentségének ereje, de mint a kegye- lembe-fogadás legközelebbi oka még csak a kegyelem jele, res tantum. Vizsgálja a bűnbocsánat és a kegyelembe-fogadás két mozzanatát, majd részletezi a hittudományos iskolák eltérő tanításának szemmeltartásával a szentségi jelnek és a belső hatásoknak egymáshoz való viszonyát. Horváth Sándor műve az utolsó évtizedek spekulatív-tipológiai irodalmának egyik legkiválóbb és legkimagaslóbb monografikus megnyilatkozása. Akit az érdekel, hogy a skolasztikus bölcseletben pontosan mit jelentenek az ilyen fogalmak, mint természet, subsistentia, személyiség, transzcendentális és praedicamentális vonatkozás, tekintély, rossz stb., mesterien megírt oldalakat talál a könyvben. A feltűnő mélységű bölcseleti tudás azonban csak alap, amelyről nagyívelésű, méltóságos szárnycsapásokkal emelkedik a hittudománynak végtelenbe vesző magasságaiba. Amikor Isten abszolút és relatív szentségéről ír, sokezres hegycsúcsokon és borotvaéles gerinceken felsőbbséges biztonsággal vezet, pedig a fogalmazásban csak egy jelentéktelennek látszó eltérés az egyik vagy a másik oldal szakadékéba szédít. Különösen az első részt jellemzi az alig felmérhető biztosság és nyugalom a szédítő mélységek felett. Mindenütt Szent Tamás műveibe és szellemébe ereszkednek szemléletének gyökerei, belőle táplálkozik, őt szólaltatja meg újra. És mégis, az író megélésében, újszerű összenézésében tökéletesen eredeti. Egészen Szent Tamás és egészen Horváth Sándor egyszerre. Bár indokolatlan és helytelen a dogmatikának és a keresztény erkölcstudománynak az a szétválasztása, amely a hazai tipológiai közvéleményünkben még mindig általánosan elterjedt, mégis föl lehet tenni a kérdést, hogy Horváth Sándor könyve az egy hittudomány keretében a dogmatika, vagy a morális területére tartozik-e. Bár a mű csattanós bizonyíték a hittudomány egysége mellett, mégis inkább erkölcstudományi munka. A szentséget és a bűnt monografikusán olyan spekulatív mélységű tipológiai háttérbe állítja, amint azt előtte senki sem tette. Egy óriás egyszerű látásba torkollik bele számtalan részletszemlélet, viszont nincs az az apró valóságinda, amelyre figyelme ki ne terjedne és amit a központi gondolat világossága a saját egységébe föl ne oldana. Egy gótikus dóm hajójában a belső gigantikus tér- szemléletnek adjuk át magunkat, ugyanakkor azonban ebbe a perspektívába belelátjuk a tornyok és az oszlopfejek önmagában is helytálló vonalait. Minden fejezet verete a világhírű tudósnak a számtalan részletet tökéletes szabatossággal elemző és elvi mélységben egybenéző érett bölcsesége. Még megfelelő tipológiai képzettség mellett is nehéz olvasmány. Ha azonban valaki feltörte
