Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
XII. PIUS PÁPA KÖRLEVELE A SZENTÍRÁSRÓL 169 3. — Ezekután XII. Pius pápa áttér az enciklika tanító részére, mely a szentírástudománynak legfontosabb problémáit a mai kor megvilágításába állítja bele. Az isteni Gondviselés intézkedése folytán a legújabb félszázad ásatásai nagyszerű világosságot vetettek a szentkönyvek történelmi állításaira; a napfényre került írott emlékek alapján jobban megismertük a régi Kelet nyelveit, irodalmát, történelmi eseményeit, szokásait. A papiruszok fölfedezése igen sok esetben közvetlenül az Üdvözítő korába vezet bennünket ; újabb bibliai kéziratokkal ismerkedtünk meg, a szentatyák bibliamagyarázatába alaposabban belehatolhattunk és jobban megismertük a régiek történetírását és ennek módszerét. Mindezek a tények új feladatok elé állítják a modern idők szentírásmagyarázóját. E feladatok megoldásához az exegétának elkerülhetetlenül szükséges a bibliai nyelvek ismerete. A Szentatya Szent Jeromost állítja minden biblikus elé követendő például, mert semmiféle fordítás sem tudja annyira kifejezni a szent szerző gondolatait, ezeknek minden árnyalatát, mint maga az eredeti szöveg. Az eredeti szöveg tanulmányozásával együtt kell járnia a szövegkritikának is. Ezt a pontot az új enciklika különösen is kiemeli. De a szövegkritika maradjon a helyes úton és ne legyen önkényes megváltoztatása a szent szövegnek. Az eredeti szövegek tanulmányozása semmiféle ellentétben sem áll azzal a határozattal, amelyet a trienti szent zsinat a Vulgáta tárgyában hozott, mert a zsinat kifejezetten a latin fordításokról beszélt és a Vulgátát dogmatikus meg jogi értelemben mondotta autentikusnak. Éppen arra van szükség, hogy a Vulgáta szövegét az eredeti szövegek segítségével igazoljuk. A pápa kifejezetten megemlíti, hogy a hívek számára is szabad az eredeti szövegek alapján biblia- fordításokat készíteni, amint az egyházi jóváhagyással többfelé már meg is történt.1 A szentírás magyarázatában döntő fontossága van a betűértelemnek. A magyarázó állapítsa meg a szó jelentését, e célból vegye tekintetbe a szöveg- összefüggést és az analog helyeket, hogy minél pontosabban felismerhesse a szent szerző gondolatát. De vegye tekintetbe a magyarázó az Egyház tanító hivatalának a megnyilatkozásait, a szentatyák értelmezését és a hit analógiáját is. Ne elégedjék meg azzal, hogy történelmi, régiségtani, bölcseleti vagy más segédtudományokra vonatkozó magyarázatokat nyújtson, hanem állapítsa meg az egyes szentkönyvek teológiai tanítását, a hitre és az erkölcsökre vonatkozó állításokat. Adjon az exegéta olyan magyarázatot, amely a lelket az Istenhez felemeli. A betűértelem kutatása nem zárja ki a szellemi értelmet ; ahol a szentírásban «sensus spiritualis» is van, arra is mutasson reá a magyarázó ; de sohase vigyen bele a szentírásba szellemi értelmet olyan helyeken, ahol ilyen szellemi értelem nincsen. Ha az egyházi szónoklat meg is engedi az alkalmazott és a misztikus értelmezést, az exegéta sohase felejtse el, hogy 1 A legújabb magyar szentirásfordítás is állandóan tekintettel van áz eredeti szövegre, sőt ezt adja vissza, ha világosabb a Vulgátánál.
