Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
170 PATAKY ARNOLD ez nem a szentíró gondolata, hanem kívülről a bibliába belevitt értelem. A pápa nyomatékosan felhívja a szentírásmagyarázókat a szentatyák és a nagy exegéták műveinek a tanulmányozására. Ami már most a bibliamagyarázat jelenlegi állását illeti, az újabb felfedezések sokban megkönnyítették az exegéta feladatát, de sok új problémát is vetettek fel. Mindenekelőtt tartsa szem előtt a magyarázó, hogy a szentiró a Szentiéleknek az 0gyavov-\a, eszköze volt, de élő és értelemmel, szabad akarattal rendelkező eszköze. Az exegéta ismerje meg a szent szerző személyét, életkörülményeit, egyszóval mindazt, amit a «conditio loquentis* fejezetében foglal össze a hermeneutika. A magyarázó, főleg a történeti könyvekben, legyen figyelemmel az illető irat irodalmi műfajára. A régi keleti ember sok tekintetben másképen gondolkozott és másképen irt, mint a mai kor történetírója. Az exegéta tehát állapítsa meg, milyen irodalmi műfajt használt a szent szerző. A legutóbbi évtizedek felfedezései ezekre a kérdésekre élénk világosságot derítettek, de egyszersmind reámutattak az óriási különbségre a bibliai történetírás és a többi keleti népek történetírása között. A szentírás sugalmazása nem zárja ki a sémi nyelveknek bizonyos sajátságait, az általános kifejezéseket, a néha szinte a paradoxonig menő hiperbolákat, amennyiben ezek nem ellenkeznek az Isten szentségével és igazságával. Mindezeket tehát a magyarázónak tekintetbe kell vennie ; így számos ellenvetést megoldhat, amelyeket a szent- iratok igazmondása és történeti értéke ellen a rationalismus felhozhat. A Szentatya ismételten is nagyon ajánlja a bibliai régiségtannak, a régi történelem emlékeinek a kutatását ; így a katolikus exegéta még a profán tudományoknak a fejlődését is előmozdíthatja. Ezek a tanulmányok máris számos nehézséget szerencsésen megoldottak ; a még fennmaradó nehézségekre vonatkozólag pedig szintén ne csüggedjünk el ; újabb felfedezések újabb adatokat szolgáltathatnak, ha pedig egyes nehézségek megoldhatatlanoknak látszanak, ezeket az alázatosság szellemében kell tudomásul vennünk. A szentírás magyarázója törekedjék pozitív megoldásokra, de ne ítélje el azokat, akik a hit és erkölcs kérdéseitől független kérdésekben más megoldásokra jutnak, mint ő. Az Egyház a szentírásnak csak nagyon kevés helyét értelmezte autentikusan ; in dubiis libertas. Még a szentatyák magyarázatai sem egyeznek meg mindenben, ha a hit és az erkölcs kérdéseitől független kérdésekről van szó. Miután Szentséges Atyánk az enciklika második részében valósággal a hermeneutikának összes legfontosabb tételeit kifejtette, amelyek a szentírásnak föltétien igazságára vonatkoznak, áttér a szentírás felhasználására a praktikus életben. Hiszen az Isten a szentkönyveket nem a kíváncsiság kielégítésére adta az embereknek, hanem azért, hogy azok révén az örök üdvösségre vezesse őket. Az egyházi szónok tehát először maga ismerje meg a szentirást, azután pedig annak fölséges tanításaival, buzdításaival, példáival gazdagítsa a hívek lelkét is. A püspökök buzdítsák erre papjaikat és legyenek rajta, hogy a szentirás olvasása a hívek között is egyre jobban terjedjen és ismerete a hívekben is minél mélyebb gyökereket verjen. A szentírástudomány
