Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Teller Frigyes: Magyarország középkori hangjelzett kódexei
160 TELLER FRIGYES Egy másik kísérlet volt az, amikor 1850-ben Danjou bemutatta zenepaleográfiai munkásságának jelentését a francia közoktatásügyi miniszternek, amely munka alkalmas lett volna a középkori neumált kéziratok feldolgozásához. Azonban kísérlete mindössze csak 10 kéziratnak ismertetését ölelte fel és már a kéziratok datálásában is vaskosan tévedett,1 mert például a három ottoboni (145. sz., 154. sz., és 576. sz., és nem 567. sz., amint Danjou jelezte) kéziratot a X. századra datálta, holott a XII. század után származnak.1 2 s 15 évvel később O. Fleischer3 arról panaszkodik, hogy a nagyhírű római kéziratgyüjtemények legnagyobb része felfedezetlen. A nemsokára elindult solesmesi bencések hatalmas paleográfiai munkáját D. Pothier fentemlitett hatalmas kötete nyitotta meg 1880-ban, mely felölelte a neumák magyarázatát a melodikus megfejtésre vonatkozóan, anélkül azonban, hogy a ritmus problémáját érintette volna. Mivel pedig a kéziratok képmásának közlése nélkülözhetetlen alapja minden komoly zenepaleográfiai tanulmánynak, dicséret illeti P. Lambillotte kísérletét,4 * mely fotókópiák kíséretében határozza meg a kéziratok idejét is.6 A solesmesi bencések a zenei paleográfia és forráskutatás terén valóságos korszakot teremtettek D. A. Mocquereau vezetésével elindított nagyszabású vállalkozásukkal, a Paléographie Musical kiadásával,6 mely már teljesen a fotográfiák magyarázatából indul ki annyira, hogy pl. a «Justus ut palma florebit» kezdetű Gradualénak 200 különféle, IX—XVII. századi kéziratokból származó képmásait közli, melyeknek összehasonlítása rendkívül tanulságos a különböző kódexterületek és másolóiskolák jellegzetességeire vonatkozóan. A solesmesiek példáján indult el az angol «Plainsong and Mediaeval Music Society», mely bár szerényebb keretek között, nemcsak egy kötetre való kéziratfotografiát tesz közzé,7 hanem a salisburyi antifonáriumot teljes egészében, fényképekben ismerteti.8 9 Nevezetes francia fotokopikus publikációk a roueni graduale ismertetése,1“valamint Thibaut kiadványa.10 1 L. Archives des missions scientifique. 1850. novemberi szám 656. I 2 L. E. M. Bannister i. m. X. 1. * L. Neumenstudien. 1. k. 11. i. 4 L. : Antiphonaire de St. Grégoire, Ms. S. Gall. 359. Paris, 1851. 8 Ezt a módszert követték Coussemaker és A. Schubiger fentemlitett műveikben. 6 Les principaux manuscrits du chant grégorien, ambrosien, mosarabe, gallican, publiés en facsimiles phototipiques, par les Bénédictis des Solesmesi 1889. cca I—XX. k. A rend kiűzése idején Wight szigetén Omar Abbey Ryde. 7 The Musical Notation of the Middle ages. London, 1890. 8 Graduate Salisburense, stb. London. 1894. — AntiphonaleSalisburense, stb. London. 1901. 9 Le Graduel de l’Eglise Cathédrale de Rouen au XIIIe siècle, Rouen. 1907. 10 Monuments de la notation ekphonétique et neumatique stb. Saint- Petersbourg, 1912.
