Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
ISTEN ÉS ERKÖLCSI LÉT NICOLAI HARTMANN ERKÖLCSBÖLCSELETÉBEN.1 A hartmanni embereszme : az ember közvetítő két világ között. Hartmann szerint az egyetemes ontológiai mindenség két hatalmas világra oszlik : a valós (reális) és az eszmei lét világára. A két létbirodalom áthalad egymáson ; nem fedi, hanem csak metszi egymást. Az eszmei értékszféra és a valós lét közötti viszony az egybevágás határain túl sajátos feszültséggé fokozódik. Az értékek nem közömbösek az értékellenes valósággal szemben. Teljesen át akarják formálni a valós létet. Önmagukban azonban erőtlenek (inaktívak). Az ember az egyetlen lény, amelyik meghallja az értékszólítás hangját : «A többi lény tompa és érzéketlen az értékek hívásával szemben».1 2 Az embernek van is ereje, hogy belevalósítsa az értékeket a reális lét világába. Ez az erő az ember szabadsága. Ha nincs emberi szabadság, «hiányzik a kapcsolat az értékbirodalom és a valóság között, és az értékek erőtlenül maradnak eszmei túlvilágiságukban, s nem tudnak belefolyni az életbe». Az ember «áttöri az értékeknek ezt a túl- világiságát, az értékeket megérzésében felfogja, szolgálatukba áll és belevalósítja azokat a világba».3 Az ember «az az archimedesi pont, amelyből az eszmei erő valóságot tud mozdítani és ahol az eszmei erő valós erővé lesz».4 Az értékek «másvilága» döntésre szólítja az embert. Állásfoglalásra kötelezi. Ebben az állásfoglalásban az ember átéli magán a két szféra feszültségét, ellentétességét. Az értékvalósulás az értékeknek nem spontán belesimulása a valóság kategóriáiba. Itt összeütközések, akadályleküzdések folynak. Hogy az ember értékvalósító hivatását betölthesse, állandóan át kell magát küzdenie az élet újra és újra feltörő konfliktusain. Azáltal, hogy az ember értékeket valósít, «egy magasabb elv hordozója ; értelem- és értékteljességet teremt a valóságba, a magasabb értékek közvetítője a valós világba».5 Az emberi értékvalósításban kap a világ értelmet. 1 Előző közleményt 1. a Theologia 1944. (XI.) 49. skk. 1. 2 Ethik, 225. 1. 3 U. o. 161. I. * U. o. 160. 1. 6 U. o. 153. 1. 9*
