Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)

Halász Pius: A caritas jelentése a ciszterci misztikusok tanításában

130

P. HALÁSZ PIUS

nyugati misztikus iskolák haladtak. Milyen szellemtörténeti gyökerek húzódnak meg e kérdés mögött, egy más alkalommal vár tisztázásra. Elégedjünk meg itt azzal, hogy a XII. szájadban Európa keresztény szelleme Galliában ízzott legtisztábban. A szerzetesi gondolat terén is itt borul virágba, itt differenciálódik a Subiacon gyújtott fényesség. Cluny liturgikus-monasztikus elgondolása Citeauxban monasztikus- kontemplatív színezetet nyer, Chartreuseben monasztikus-remete irányban hajlik el, Prémontré pedig monasztikus-lelkipásztorkodó szerzetté alakul. Amikor tehát őseink újból vándorbotot vettek kezükbe és Szent Benedek atyánk példájára visszatértek a vadonba, lemondván a világról, nem az élet elől való menekülés vitte őket, nem a félelem volt ösztönzőjük, hanem egyedül a szeretet. «Nos igitur, qui mundo renuntiavimus, qui non spiritum huius mundi accepimus, sed spiritum qui ex Deo est, ut caritas Dei in cordibus nostris diffusa permaneat, sicut decet religionem nostram, diligamus Deum toto corde, tota anima, tota virtute, eodem Spiritu intus operante, qui est super omnia benedictus in saecula. Arnen.»1

P, Halász Pius.

1 Balduinus, Tract, super illud : Caritas Dei, PL. 204, c. 540