Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Halász Pius: A caritas jelentése a ciszterci misztikusok tanításában
szeretet, éppen mert szeretet, nem jelent nyugalmi állapotot ; nem hideg vonatkozás, mint a megismerés ténye, hanem öröktől fogva belső áramlásban él : két személy, Atya és Fiú, egymás iránti végtelen szeretete a Szentlélekben személyes szeretetté izzik. Kívülről szemlélve, ha szabad így beszélni, Isten lényének végtelen jósága azáltal válik szubszisztens jósággá, hogy egy végtelen isteni szeretet tárgya is egyben, mely maradéktalanul átfogja és igenli (subsistentia absoluta). Belülről szemlélve ez az egyetlen és oszthatatlan szeretet két egymás felé áramló személyben, s a két szeretet találkozási pontján egy harmadik személyben, a Szentlélekben áll fönn (subsistentia relativa). Azt mondhatnánk, a Szentlélek Isten belső szeretetének állandó extázisa. A természetfölötti élet ennek a titoknak képmása. A caritas belénköntött erénye Isten belső életét folytatja belénk, aminek következtében a lélek hasonlóvá válik Isten szubsztanciás szeretetéhez. Isten belső törvénye a teremtmény törvényévé válik : miként ő egyedül önmagát szereti önmagáért s minden egyebet saját magáért, ugyanígy a teremtmény is ettől kezdve egyedül Istent szereti önmagáért s minden egyebet Istenért. így válik a teremtett szabad akarás Isten örök akaratának tükörképévé : mindent Istenért, Istent önmagáért. (Főként Szent Bernât felfogása.) Ez azonban még csak külső szemlélet. Belülről nézve : a lélekben lakó Isten állandóan éli szenthárom- ságos életét : az Atya és Fiú a szeretet extázisában, a Szentlélekben szereti egymást. Amikor a megszentelt lélek a természetfölötti szeretet által tudatosan is belekapcsolódik ebbe a szeretetbe, a Szentlélek fokozatosan őt is belevonja ebbe a szentháromságos életbe. Ennek teljes kifejlete a szeretet extázisa : a lélek a Szentlélekben öleli át az Atyát és Fiút. Ez a «caritas» élménye. 2. Egy másik fontos következmény is folyik tanitásukból : a lelkiélet fejlődését szervesen fogják föl s teljes kibontakozását a misztikus szeretetélményben látják. A megszentelő kegyelem által a Szentlélek jelenik meg a lélekben s lakást vesz magának a természetes szeretetheti. A természetfölötti szeretet, a virtus caritatis, ugyanis olyan szoros kapcsolatban van a Szentlélekkel, a Caritas-Deusszal, mint a pecsét-forma a pecsét-nyomóval, vagy mint az ajándék az ajándékozóval. Sőt a kapcsolat itt még sokkal bensőségesebb, mert hiszen a pecsét-forma akkor is megmarad a viaszban, amikor a pecsét-nyomó már nem érintkezik vele s az ajándék sem múlik el az ajándékozó távoztával. A caritas azonban állandóan föltételezi a Szentlélek személyes jelenlétét. Ezért mondják merészen : oidem donum, idem et donans».1 1 A Szentlélek mint ajándékozó és mint ajándék néha már oly szoros kapcsolatba lép, hogy azt a látszatot kelti, mintha a kettőt azonosítanák s a Cari- tas-Deus-t és a caritas-injusa-1 egynek gondolnák. Ez tévesztett meg bennünket is előző vizsgálódásaink folyamán, mikor azt állítottuk, hogy Petrus Lombardm A «CARITAS» JELENTÉSE A CISZTERCI MISZTIKUSOK TANÍTÁSÁBAN 127
