Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Halász Pius: A caritas jelentése a ciszterci misztikusok tanításában
P. HALÁS7. PIUS bontakozik és dilectiová érik. Végül, amikor a misztikus szeretet-élmény- ben megragadja célját, caritas a neve.1 Az alsóbb fokozatokban gyakran eltérnek egymástól az elnevezések amor, dilectio, desiderium fölváltva szerepel. A caritas azonban mindig, már a ténylegesen misztikus szakaszra vonatkozik. Egyik helyen meg is magyarázza az egyes szavak jelentését : dilectio jelöli a velünk született természetes szerető képességet, amikor ez megtermékenyül a kegyelemmel s egészen Istenre irányul, de még csak a távolból, amor a neve. ha pedig már mint jelenlevőt élvezi, tapasztalja, caritasszá válik.* Ugyanez Szent Bernât tanítása is. Általában kétféle szeretetet különböztet meg, az egyik tevékeny, mely az erényeket gyakorolja s erre vonatkozik a szeretet isteni parancsa, a másik a szeretet-élmény, melyet Isten az előbbi jutalmául önt a lélekbe. Ebből a földön csupán kóstolót kaphatunk, teljességét csak a másvilágon nyerhetjük el. A tevékeny szeretetet veritas caritatisnak, a misztikus szeretet-élményt pedig caritas veritatisnak nevezi.1 2 3 Másutt arról beszél, hogy három kapocs köt bennünket Istenhez. Az első kötél (funes), mely heves kísértéseink közben visszatart a bűnöktől azzal, hogy a mennyei jutalmakat idézi emlékezetünkbe. A második szög (clavis) s jelenti a pokoltól való félelmet, mely akkor is tart, ha az ígéretek nem bizonyulnak elégségeseknek. A harmadik a forrasztás (gluten), az Istennel való «lélekegység» állapota. Az ilyen lélek számára Isten legcsekélyebb megbántása súlyosabb, mint a legszörnyűbb pokol. Míg az első kapocs édes, de gyönge, a második erős, de keserű, addig ez a harmadik édes és erős. Ezt nevezi caritasnak,4 Tejlesen ezeken a nyomokon halad B. Elréd is, amikor a természetfölötti szeretet különböző fajairól beszél. Mindegyiket caritas névvel illeti, de különböző tartalmakat jelöl vele : a) Jelenti magát a Szentleiket, ki az Atya és Fiú egymás iránti köcsönös szeretete, nyugalma, békéje és jósága. Ő a «consubstantialis caritas et unitas amborum».5 * Ugyancsak «aeterna et vera caritas» névvel is illeti.® Ő a Caritas, forrása a kegyelem hét ajándékának.7 1 tiulielm., Epist. ad Fratres, lib. 11, cp. M, n. 10 ; PL. 184, c. 345. 2 Gulielm., Expos, in Cant. Cant., PL. 180, c. 457. 3 S. Bernard., In Cant. Cant, sertn. 50, n. 2—4 ; PL. 183, c. 1020 1022. Ugyanilyen értelemben serm. 82, n. 8, c. 1181. : «Admiranda prorsus et stupenda illa similitudo, quam Dei visio comitatur, imo quae Dei visio est ; ego autem dico in caritate. Caritas illa visio, illa similitudo est.» • S. Bernard., De divers, serm. 4, n. 3 ; PL. 183, c. 552. Pontosan ebben az értelemben beszél a caritasról B. Guerricus: «Quam beati, quorum ardens caritas hanc praerogativam iam meruit obtinere». De Adventu Dom., serm., 2, n. 4 ; PL. 185, c. 17. • Speculum caritatis, lib. I, cp. 20; PL. 195, c. 523. • U. o. lib. 1, cp. V ; c. 509. 7 U. o. cp. 20, c. 523. 122
