Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Halász Pius: A caritas jelentése a ciszterci misztikusok tanításában
inkább úgy gondolják el, hogy eme egyetlen szubsztanciális ismeret és szeretet belső vonatkozásokban áll fönn : mint alany és kiindulási pont : Atya, mint tárgy és végpont : Fiú, a kettő találkozása pedig a Szentlélek. Amikor tehát a Szentlelket, mint a két személy kölcsönös ismeretének és szeretetének nevezik, akkor elsősorban a kölcsönösségen van a hangsúly : «Ibi enim mutua caritas, unitas, similitudo, cognitio, et quidquid commune est ambobus, naturaliter et consubstantialiter Spiritus sanctus, hic autem facit illud in eo in quo fit, et faciendo per gratiam in ipso est. Ibi mutua cognitio Patris et Filii unitas est, hic hominis ad Deum similitudo.2 Tehát az Atya és Fiú egymásra irányuló minden törekvésének metszőpontja, találkozása és ölelkezése a Szentlélek. Éppen ez a legkiemelkedőbb és legjellemzőbb személyes tulajdonsága, hogy t. i. kapcsolat a másik két személy között : «Pater in Filio, et Filius in Patre ; et unitas, qua Pater et Filius unum estis, id est Spiritus sanctus, non quasi aliunde veniens, et medium se faciens, sed coessendo in hoc ipsum existens.3 Szerzőink ezt a belső szentháromságos életet a misztikus élet analógiája alapján képzelik el. Az Atya és Fiú egymás iránti örök és tiszta szeretete egyetlen, velük egylényegű harmadik személyben, mint valami misztikus élményben virágzik ki : ez a Szentlélek. így válik számukra a szentháromságos élet minden misztikus egyesülés ősképévé. A misztikus élmény pedig egyszerű tapasztalás, melyben nincs külön a megismerés és külön a szeretés, hanem a kettő egyetlen plasztikus élményben csattanik ki. Íme, ez a magyarázata annak, hogy a Szentlélek úgy jelenik meg előttük, mint az Atya és Fiú kölcsönös ismeretének és szeretetének elve. Szent Bernât sokszor beszél arról, hogy a csókhoz két ajak s az öleléshez két kar szükséges : az ismeret és szeretet.4 A két isteni személy eme misztikus csókja és ölelkezése a Szentlélek : «Amplexus etenim hic Spiritus sanctus est. Qui enim Patris et mi a Szentlélek? — azt kell válaszolnom : Isten lényegi szeretete (substantialis Dei voluntas), azaz Isten lényege, mert Isten maga a szeretet. — A két másik személyre ugyanfgy alkalmazza e tételt : «Sed cum alius sit Pater, alius Filius, hoc est esse Patrem in Filio, id esse quod est Filius; hoc esse Filium in Patre, id esse quod Pater est». (U. o. c. 396.) 2 U. o. 3 Gulielm., Meditativae orationes, cp. VI, PI. 180, c. 224. 4 «Habet ipsa anima duo labia quibus osculatur Sponsum suum, id est rationem et voluntatem. Rationis est percipere sapientiam, voluntatis virtutem. Si sola ratio percipiat sapientiae cognitionem, et voluntas non habeat virtutis amorem, non est plenum osculum ; aut si sola voluntas obtineat amorem, et ratio minime percipiat cognitionem, nihilominus semiplenum.» De divers., serm. 89, n. 2 ; Pl. 183, c. 707. A «CARITAS» JELENTÉSE A CISZTERCI MISZTIKUSOK TANÍTÁSÁBAN 117
