Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Ivánka Endre: A platonizmus és az aristotelizmus szerepe a keleti és nyugati szellemiség kialakulásában
86 BENDEFY LÁSZLÓ te szerencsétlen, ki engedte meg neked, hogy (hitehagyott) légy mindjárt a korábbi hónapok-, s azok után a napok után, amelyekben Isten oltalmazott téged ; amikor a hit mécseskéje világított fejed fölött s büszkén járultál annak fényéhez e világ éjszakájában, minthogy elhivatottságod napjait élted ; amikor Isten titkon ott volt a sátradban, amikor veled mindenható volt, amikor a szegények lábait (kegyelmi) állapotod oly igen bőséges és édes szarujából és a szentségek oly igen hathatós erejével öntözted és a szent lapok sziklája olajpatakokat ontott számodra ; amikor az egyház világában megszerezték neked a műveltség katedráját, és az füled hallatára boldoggá tett téged, szemed láttára bizonyságot szolgáltatott neked, annál inkább, mivel az egyház egész szegény világa Krisztus által és Krisztusban gazdagodásodra volt a földön ; a földön élvén Krisztus keresztjét hordoztad, hálóidat megújítva szemlélted az Egeket s az isteni ige eledelét vetetted ki, hogy nagy halakat foghass. Válaszd meg, mondom, helyedet, miként — ahogy hallom — a gályái és lombjai miatt oly emlékezetesen szép libanoni cédrusok egyike, hisz a sűrű lombok között a te (lombkoronád) csúcsa volt a kegyesen és csodálatosan kiválasztott. Tekinteted az egeden volt, akárcsak az életerős fának, amelynek a mélységben áll rendelkezésére az (hathatós) őt növesztő erőforrás, különösen amikor mások értelmét megtöltötted Isten igéjének kegyel- methozó nedűjével. Ugyancsak amikor a szent oltároknál állsz, ahol nem a valódi és jellegzetes bárányt áldozod fel, hanem valóban Azzal beszélgetsz, Aki a bűnöket szent testével és vérével törölte el, és akinek olyan hasznos, olyan csodálatos, olyan kívánatos szolgálata jelenti a papi méltóságot ; és mivel gyakran részesedhettél abból, ésszel valamit megkóstoltál belőle, az eljövendő mézhez hasonló édességét, amely azonban csakis a kiválasztottak osztályrésze ; ezt nem birtokolja sem a hús, sem a vér, mivel nem romló a romlandók között. Közvetítő voltál a nép és az Isten között, szívedben hívő, nyelvedben hitvalló, gyakorlott kezű és a tiszta ész otthonában — mint aki óhajtott jegyesét fogadja — megpihentél abban és az téged a maga kenőcseinek csodálatos illatával vonzott magához, úgy éltél, mint aki a halálra készül, meghalt benned a bűn, ellenben Krisztus élt benned, és szíved paradicsomkertjében a szép virágoknak akkora és olyan gyönyörűséges gazdagsága csírázott ki, a kegyelmi ajándékok halmaza olyannyira beharmatozta és megöntözte ama magasztos helyeken (szíved) hajtását is, hogy az annak illatával odacsalogatott Jegyesed az (égi) lakomában — kegyessége folytán — láthatatlanul leszállóit hozzád ; boldog volt a lelked, hogy a Végzet kívánhatta, és az áhított jutalom tudatában mintegy félelem nélkül kívánta a halált ; nem volt neked semmi sem terhes, semmi éles (fegyver) semmi kin le nem győzött téged; és mindezt Őbenne tudtad megtenni, aki téged Istenben megerősített, hogy amíg élsz, Krisztus veled legyen ! De még meghalni is az örömek koronája, ha valamelyest jó voltál ; ha értelmedben tiszta, ha az erények gyakorlásában odaadó, ha a világi dolgokról megfeledkező, ha az égiek után sóvárgó voltál ; ha meggondolod, ezek benned (mind) megvoltak és te ezekben *— ahogy feltételeztem — akkor alig-alig gyönyörködtél. Ó szerencsétlen, rom
