Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Ivánka Endre: A platonizmus és az aristotelizmus szerepe a keleti és nyugati szellemiség kialakulásában
EQV KÖZÉPKORI HITTÉRÍTŐ LEVELE 87 lásra hajlamos, felegyenesedésre képtelen, egyetlen villám erejétől legyőzött, emberi gyarlóság, mi van még benned, mi uralkodik még fölötted? ! íme bizonytalan vagy a sorsod illetően, kétkedő választásodban, nem tudod, kik végeznek majdan testeddel, milyen vége lesz a dolognak, milyen bért kapsz majdan fáradságodért, mit hoz majd a holnap ; úgy-e, amíg jónak láttad, hogy megállj (a lábadon), máris előre nem sejtett bukásod felé igyekeztél. Íme, miért kell meghökkennie az egyháznak, miért kell csodálkoznia a népek súlyos betegségén, (mikor) a hívőkbe soha nem hallott kór-, a klérusban hit- szegés-, a vallásba utálatos szörnyeteg fészkelte be magát ; hogy te, a kipróbált, szent, Istennek kedves és az emberek számára gyümölcsöző rendnek valahai Andreas testvére a kalózok és fosztogatók társa-, a békét keresők kigúnyolója-, idegen vallás követője-, a hatalom megvetője-, a szegénység megtámadója lettél, és ami még súlyosabb : ég és föld ellened kiált, mivel keresztény hitedet nyilvánosan megtagadtad, mivel a szent tanításokat ( = lapokat) — ahogy hallom — csalárdan kiforgattad, mivel az igaz Evangéliumot meghamisítva adtad elő. És te ama Jézus Krisztus-, Akiben és egyesegyediil csakis Akiben van az üdve (minden) embernek, Akit te életed hajnalától kezdve már az anyatejjel magadba szívtál, (mondom : ama Jézus Krisztus szent nevének) nyilvános üldözője vagy, magadhoz öleled az urakat, nem tágítasz a nagy bestia koholmányaitól, hús-vér fiakat — egy kóbor, rossz hírű nőnek a gyermekeit hozod a világra, hogy majdan a Gyehenna kínjai nyeljék el őket. Jaj, az emberi ész befogadóképessége nem veszi be, a nyelv ellankad, az írótoll lehanyatlik s levél nem elegendő ennyi rettentő, nehéz bűnnek felsorolására ; közben a szent szabadság hajkoronája szolgai és meggyalázott szőrcsomóvá változik : a hit Hirdetője hitehagyásba, a Vallásos a föld sarába, a Pap vérfertőző házasságba (esik), és az Istennek szentelt, Krisztus ünnepi szolgálatára rendelt kéz annyiszor és olyan kifejezhetetlen galádságokra és erőszakos visszaélésekre vetemedik. Ezt nem menti tudatlanság, nem magyarázza félelem, nem érteti meg sem a végveszély, sem hasznossági ok, sem gyönyör, sem gazdagság, sem a kegyelem tagadása, sem bármiféle olyan háztartáshoz való alkalmazkodás, ahol az üdvösséget háttérbe szorítják, a vallást száműzik, a hitet tagadják, és az ölelkezés szabadon maradt, szűk résén keresztül özönlenek — ahogy nem is gondolnád — a rontás hazúg, szemérmetlen csábításai, és (ahol) a lélek elpártolása a romlatlanságában folytonosan megmaradó és örök erényektől ékes egektől teljességgel előtérbe kerül. Levelem bukásod miatt túllépi a szokott kereteket (határt). Szomor- kodj, és örülök, ha megszomoríthattalak. Egyébként zavarban vagyok, mivel teljes össze-visszaságban leledzel, és biztos tudattal, nyitott szemmel ereszkedsz le az örök kárhozatba. De azért ne láss olyannak, aki csak a bűnöket födözi fel és nem segít a jóban, mivel az üdvösséged érdekében néha jobban felháborodva gondolkozom rólad. Kérlek, felelj nekem aszerint, amit határoztál : legyen rá gondod, ne halogasd (a választ) ! Most tehát felajánlom neked mindenki más helyett az én erőimet ; rendem hatalma mindenkor a te mindenképpeni üdvözülésed érdekének szol
