Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Ivánka Endre: A platonizmus és az aristotelizmus szerepe a keleti és nyugati szellemiség kialakulásában
EGY KÖZÉPKORI HITTÉRÍTŐ LEVELE 83 eredményeket elért hittérítő létére, amikor a nagy próbatételre kerül a sor, ne tartson ki a Megváltó mellett, hanem hitét nyilvánosan megtagadva, a keresztények iránti bosszútól lihegve, kibontott zászlóval vonuljon át a krisztustagadók táborába. Természetesen bukása híre hamarosan elterjedt. Hiába volt a távoli Keleten, hamarosan megtudták azt a Hispánia szomszédságában lévő Mallorcában is. Johannes Hispalensis, egyik algériai hittérítő, kinek azokról a vidékekről Mallorcába kellett menekülnie, hozta meg Andreas testvér szomorú esetének hirét. Hogy az Fr. Petrust hogyan megrázta, azt leveléből mindennél jobban láthatjuk. És éppen ez a levél alkalmas arra, hogy betekintsünk abba a mélységesen tiszta, áldozatos, kegyelemteljes, Krisztusért mindenre kész, mindenre elszánt lélekbe, amely a XIII—XIV. század szerzetes-hittérítőit annyira jellemezte. Pillanatig sem kétlem, hogy Fr. Petrus maga is hittérítő volt. És ő, aki annyiszor állhatott szemben a pogány tömeggel, aki maga is annyi lelket gyűjthetett — magához ölelve — Krisztus lábai köré, ezúttal talán a számára legnehezebb feladatra vállalkozik : levelével akar visszatéríteni egy eltévedt bárányt az Igazság Ösvényére. Nehéz feladat ! S kétszeresen nehéz, ha nem az élőszó eleven erejével, hanem holt betűkön keresztül óhajtjuk megoldani azt. Ám Fr. Petrus levelének minden sorából, minden szavából s betűjéből az élő hit, Krisztus élő szere- tete lángol ! Fr. Petrus levele nemcsak remek irodalmi alkotás s mint ilyen kiváló gyöngyszem az azzal egykorú iratok és levelek közül, hanem — úgy érzem — a mai napig is egyike a legkimagaslóbb hitvédelmi emlékeinknek. Több, mint emberi alkotás, több, mint egy szerzetes levele hitehagyott szerzetes testvéréhez : ezen a levélen a Szentlélek ereje és kegyelme érzik. Az az irodalmi emlék ez, amelynek taglalásába fölösleges, sőt vétek volna bocsátkoznunk. önmagában teljes, kerek, tökéletes és egész. Azon voltam, hogy az eredeti latin szövegnek minden szépségét, varázsát, erejét, lendületességét és ódon zamatát a lehetőségig hűen tolmácsoljam magyarul s így a mi katolikus irodalmunkba is átültessem ezt a ritka és becses hittérítéstörténeti emléket. A Vatikáni Levéltárból: Arm. XXX. Tom. 70. fol. iç4v—iç7r, valamint : Miscell. Arm. II. Tom. 46. fol. 50jr—508°. Fr. Petrus Marsilio O. P. a következő levelet küldötte a maiorikai4 rend- házból bizonyos hitehagyott ferences testvérnek, akit azelőtt Fr. Andreasnak hívtak, később azonban — valóban mohamedánná lévén — Abdallának neveznek. «Ama hajdani Andreasnak, most azonban csak kedves Abdalláhnak, a bűnösökért keresztrefeszített Krisztusért, aki valóban meghalt és feltámadott, és él örökön örökké, Fr. Petrus Marsilio, a hitszónokrend legutolsó 4 «... de conventu Maioricensi.. .» Majoricen. (= De Majo, var. Magionen.) azonos Mallorca szigetével. (A Baleári szigetcsoport legnagyobb tagja.) V. ö. Eubel, Hierarchia Cath. medii aevi (1198—1431.) 337 1. 6*
