Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Ivánka Endre: A platonizmus és az aristotelizmus szerepe a keleti és nyugati szellemiség kialakulásában
84 BENDEFY LÁSZLÓ testvére a maiorikai rendházból. — Világosíttass meg értelemben, és vezettess vissza érzelmeidben Ahhoz, Aki az Üt, amelyről letérvén csak tévedni lehet, az Igazság, amely nélkül nincs tudás s az Élet, amely nélkül mindenki meghal és nem él. Bukásodnak visszataszító híre mindenfelé elterjedt és úgy megrázta szívemet, mintha embertelen lepra lepte volna el testedet ; és az Eget, Isten otthonát, amelynek te annyi látható jelét vetítetted a népek szeme elé, gyakran kértem, hogy részesítsen büntetésben téged. De inkább és szívesebben visszavezetlek az életbe, ha az égi Magvető, Jézus Krisztus, aki összegyűjt, nem pedig szétszór, méltónak ítél téged arra, hogy ne érjen bosszúja téged, az érdemtelent, hanem leplezetlen kegyességének bőkezűsége visszavezessen könyörületességéhez ; midőn reád gondoltam, a testvéri mindentjóvátevés és szeretet fűtötte reménység a leghevesebb vágyat lobbantotta lángra bennem. Nem tudom, mit kívánjak inkább titkon, hogy enyéim, vagy rendem szembetalálják magukat azokkal a dolgokkal, amelyek engem a te pártodra hajtottak, leginkább azoktól a napoktól kezdve, amikoris Johannes Hispalensis, aki a bugiai királyi házból való rokonod tanácsára ezekre a vidékekre menekült, gyakori és kimerítő beszélgetések közepette közölt velem reád vonatkozó dolgokat ; ezek nyomán — csekélységem mértéke szerint — kiürítettem a feltörő keserűség poharát, mivel féltem a te üdvösségedet. Ha Jézus Krisztus méltónak ítélne téged arra, hogy mint az elkóborolt századik juhot feltaláljon és visszahozzon, miként oly sok mást hív vissza titkon, valójában ebben a pillanatban is atyai szeretetének ölébe. Hol kezdjem hozzád intézett szavaim fonalának szövését? ! Hogyan szedjem rendbe mondanivalóim halmazát? ! Én ilyen nagy távolságból késedelmesen tudom eljuttatni hozzád véleményemet s még késedelmesebben kapok hírt a tiédről. Feltekintek az égre, ahonnét a földre rogytál és (látom) : nagy tisztaságban fénylik a lépcső, ahonnét saját akaratodból száműzött lettél, sok szépségtől ragyog a Központ, amelyet — csorbát ejtvén — eltaszítottál magadtól, noha mérhetetlenül sok előnyt ígér. Ezért engemet legalább annyira elragad a csodálkozás, mint amennyire te kerültél magadtól és előbbi, felhagyott viszonyaidtól. Ismerem teljes egészében állati szenvedélyedet, hogy megátalkodott lélekkel egyedül csak a húst és vért hajhászád, mialatt isteni szolgálatra hajtottad nyakadat ; amire pedig csendes léptekkel küldettél, hogy a szigor ellensúlyozza tunyaságodat. Ismerd fel és örülj, amikor a tisztességgel összekapcsolhatod a szent jelekkel sokszorosan ékesített szabadságot. Gondolkodj, kutasd, fürkészd, minek mondanak téged az emberek, mit gondolnak rólad, mit kívánnak neked mit követelnek tőled ; ahogy ha a királyokat gúnydalokban gyalázzák ha a fejedelmek dühöngenek ha forrong a nép, nincs a klérus ínyére, mert a szent hitet is méltán mellőzik. Hol van lelked békéje, hol a menedéked, hol a vígasztalásod? Hol a reménységed, mi az első teendőd ama szándékodban, hol az önbizalmad, hol a szereteted, milyen öröm gyönyörködtet téged? Milyen munka édes, milyen társaság fordul feléd, hol találsz orvosságra, tanácsra, segítségre, midőn széttöröd a szívedet és megkísérted,
