Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Müller Lajos S. J.: Nem katolikus haldoklók lelkipásztori kezelése
56 MULLER LAJOS S. J. ott van, hogy ennek a szentségnek feladásánál a botrány nehezebben kerülhető el. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagynunk, hogy nemcsak külföldön, de hazánkban is a nemkatolikusok által kiszolgáltatott keresztség érvénye távolról sem oly bizonyos, mint sokan gondolják. Megbízható adatok állnak e tekintetben rendelkezésünkre. Miért is, ha nincs erkölcsi bizonyosságunk, vájjon a haldokló érvényesen van-e megkeresztelve, ezt a szentséget is és pedig a többiek előtt feltételesen ki kell szolgáltatnunk. Római gyakorlat szerint főleg a felszentelendőt, akit nem katolikus keresztelt meg, feltételesen mindig újra kell keresztelni. Megeshetik, hogy a protestáns, akit megközelíthetünk, rosszhiszemű s így formális eretnek. Könnyen meggyőződhetünk erről, ha felvetjük előtte a kérdést, vájjon a saját vallásában nyugodt-e és hiszi-e, hogy birtokolja az igazságot? Tagadó válasz esetén igyekezzünk őt bánatra indítani afelett, hogy nem kereste elég gondosan ezt az oly lélekbe vágó igazságot. Kérdezzük meg tőle továbbá, vájjon, ha Isten meggyógyítja és időt ad, hajlandó-e a dolognak komolyan utánanézni s ha megismeri az igazságot, azt el is fogadni? A katolikus Egyházat kifejezetten csak akkor említsük, ha azt már amúgyis ismeri. Kérdezzük tőle, hogy hajlandó-e hinni mindazt, amit Isten valójában kinyilatkoztatott és elvetni mindazt, ami ezzel ellenkezik? Hit szempontjából ezzel is megelégedhetünk, ha a részietekbe bocsátkozni veszélyes volna. Igenlő válaszok esetén máris mint meg- térttel állunk szemben. Szólítsuk fel aztán, hogy ismerje el bűnös voltát és adjunk neki néhány motívumot a tökéletes és tökéletlen bánatra. Azt is kérdezhetjük, vájjon elfogadná-e a bűnbocsánatot, ha mi azt neki meg tudnók adni? Ha mindenre megnyugtató választ kapunk, feltételesen fel kell oldoznunk. Ha a protestáns beteget önkívületi állapotban találjuk, az eset már nehezebb. Mindenesetre neki is fülébe súgjuk a hit, remény, szeretet és bánat erényindulatainak formáját. De vájjon feltételesen feloldozható-e? Szent Alfonz1 tagadja, mert szerinte sohasem tételezhető fel, hogy az ilyenek, még ha bánkódnának is bűneik felett, ezt in ordine ad confessionem teszik, vagyis azért, hogy feloldoztassanak, hiszen a szentségi gyónástól és feloldozástól irtóznak. Ez a kijelentése a szent Doktornak természetesen nem vonatkozik azokra a felekezetekre, amelyek a gyónást bizonyos formában, mint szentséget megtartották, mint a janzenisták és ó-katolikusok. Azokra sem vonatkozik, akik katolikus módon nevelkedtek s csak később szakadtak le az Egyház kebeléről. Ezeket úgy tekintjük és kezeljük, mint a katolikusokat, akik a bűn állapotában vesztették el eszméletüket. Mert éppen nem kicsiny a valószínűség, 1 Theo), mór. t. III. 1. V. n. 483.
