Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Senkár Lajos: A megszentelő kegyelem ontológiai mibenléte
46 SENKÁR LAJOS (rei. secundum dici) léttartalma abszolút létmozzanatokat tartalmaz, s mint ilyen lényegében hordoz és kifejez bizonyos vonatkozási mozzanatokat is. Létformailag a kategóriái vonatkozás szükségszerűen két vonatkozási pont minősültségére támaszkodik (esse in), egyébként teljesen elvonatkozik a léttartalomtól. A kegyelem már emez ürességnél fogva sem lehetne kategóriái vonatkozás. Ezzel szemben a transzcendens vonatkozás formai fennállásában nem «kívülálló» valós tényekre, minőségekre támaszkodik — tehát ilyen értelemben nem «transcendit» — hanem közvetlenül egy dolog lényegi mivoltjára, azt vonatkozási mozzanataival átszövi, teljesen áthatja és tőle csak észbelien, distinctione vir- tuali minori különbözik. Emez immanens-jellegű létformaiság mellett sem sántikál az efajta vonatkozás, mert hiszen vonatkozási alapja maga a dologi lényeg. Ebből viszont következik, hogy a transzcendens reláció jelenhet létrendi alapkategóriát, tehát egyetemes jellegű létrendi alapot míg a kategóriái mindig csak derivált, nevezetesen : «megalapozott», de nem megalapozó létforma lehet. Az átfogó vonatkozás hangsúlyozottan létrendi jellegéből folyik, hogy annak «begyökérzései» is hasonlíthatatlanul mélyebbek, mint a másik fajtáéi, t. i. a nem transzcendens vonatkozáséi. Ez a vonatkozási «inhaerentia» nyilván kettőt jelenthet : a saját mivoltába való «begyökérzést» (immanens) és eme, maga körét átfogó jelleg mellett azon túlfogó, túl-ható (transcendens) begyökérzést is. Ezzel, és csakis ezzel a túl-hatással van megokolva a járulékok és szubstanciák, «járulékos» és mégis bensőséges összefüggése is. Ez a túllépési lehetőség indokolja meg pl. azt is, hogy az átfogó vonatkozás nem szükségszerűen szubstancia, tehát a kegyelemre is, mint természetfeletti járulékra, alkalmazható. így : A kegyelem átfogó-vonatkozási mivoltában — utalással az imént mondott szempontokra — megvalósulnak azok a vonások, ami nek a kegyelmet a Kinyilatkoztatás értelmében szükségszerűen jeliéin ezniök kell: nevezetesen a bensőség, formaszerűség és a maradandó meggyökérzés. A kegyelem, mint abszolút való (nem : Absolutum !) tényleg «megminősíti» a lelket, de nem, mint egy ráaggatott kategóriái accidens, hanem úgy, mint új létrend formátadó, tehát összefogó, egységesítő alapkategóriája belegyökérzik abba, s a mivoltában szükségszerűen hordozott istengyermekségi és hasonlósági (képiség, barátság stb.) valós vonatkozásokat létrendileg vagyis természetfelettien megalapozza, hordozza és kifejti. Ezáltal domborodik ki igazi, létrendet megalapozó hivatása, hogy mint új természet-princípium, új életnek, me/a-fizikaiságnak, természeten-felüliségnek, kategórián-túliságnak forrása, s az e világi életnek valódi, a szentháromságos életre mutató transzcendentáléja legyen. Senkár Lajos.
