Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
ÁLDÁS ÉS MÁGIA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 35 Hogy Mowinckel milyen fantasztikus és mennyire nem tudományos «bizonyítékokkal» próbálja nézeteit alátámasztani, bizonyítja egy másik szentírási hely is. Móz. 1. könyve beszél Józsefről, aki Putifár házába került, annak gondviselője lett. Azt mondja 39, 2, hogy « Jahve Józseffel volt», s Putifár is nagyon jól tudta, hogy « Jahve vele van s mindent, amit csinál, sikeressé teszi kezében». (39, 3.) «És megáldó Jahve az egyiptomi házát Józsefért s megsokasítá minden vagyonát, házban s mezön egyaránt». (39, 5.) Világosabban, határozottabban már nem is beszélhetne a szöveg, nem fejezhetné ki pregnánsabban azt, hogy az áldás osztója, az áldás okozója nem más, mint Jahve ! És Mowinckel mégis ezeket írja a szöveggel kapcsolatban : «József a ,szerencsének az embere’, aki önmagában rendelkezik az áldással, szerencsével és fiatalommal’ ; azért az ö közelsége akaratlanul is áldást hoz az egyiptominak egész házára — ez kétségkívül az eredeti jelentése az említett szövegnek — ; idők folyamán azonban az elbeszélést itt átdolgozták és most azt mondja, hogy Jahve Józsefért’ áldotta meg az egyiptomi házát».1 Mowinckel tehát feltételez egy «eredeti szöveget», s kutatja ennek «primitiv» jelentését. Ezt a primitív jelentést — mint egy másik munkájában mondja — sem ószövetségi tudós, sem teológus nem értheti meg, csak az, aki kultúrtörténész és primitívológus egyszersmind. Ha az ember meg akarja érteni a Szentírás e helyének igazi, eredeti jelentését, melyet jóval később meghamisítottak a papi kódex szerzői, akkor annak bele kell magát élnie a primitív ember gondolatvilágába. «Az őstörténetkutatónak éppen úgy, mint a vallástörténésznek hívővé kell válnia».2 A tudományban azonban nem «hittel», hanem érvekkel kell dolgozni! Mowinckel «beleéli» magát a primitív ember gondolatvilágába, elképzel egy «ősszöveget», megfejti ennek a láthatatlan szövegnek pontos értelmét és. .. mindezt el is hiszi ! Mi, sajnos, nem követhetjük őt ebben a hitében, s csak idézzük E. König találó szavait : «Ha valaki az alanyi vallásalkotás képviselője és követője akar lenni, legalább ne akarja saját véleményét az Ószövetségbe belemagyarázni h3 5. A varázserővel ható áldásnak és átoknak védelmezői az áldó, illetve átkozó formulákból, az azokban található igealakokból is érveket kovácsolnak teóriájuk igazsága mellett. Azt írja pl. J. Begrich : «A legtörténelmének egyik legmélyebb pontjára süllyedt, egyáltalában nem képviseli a hivatalos kinyilatkoztatott vallást, mégis így áldja meg a fiát : «Áldjon meg, fiam, Jahve !» Tehát nem a szavakban bennerejlő mágikus eró', hanem Jahve, az Ür ! 1 Ps. St. V. Segen und Fluch ... 8. old. 2 Ps. St. I. ’ Awän und die individuellen Klageps., 60 old. 3 Die Psalmen, 1927, 201 old. — Nagyon helyesen jegyzi meg ismét Beyer, hogy az az értelem, melyet Mowinckel bele akar olvasni a Móz. I. 39-be : «von der niedergeschriebenen Fassung des Textes gerade ausgeschlossen wird*. I. m. 754 old. 8. jegyzet. V. ö. P. Heinisch : Theologie des AT. 1940, 212 old. 3*
