Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
370 PÉTERFFY GEDEON szabályt azonban mégsem tudtak alkotni. A Népszövetség legfeljebb igen kétes kimenetelű politikai akciót kezdeményezhetett az előbb idézett szakasz alapján, hiszen a változások végrehajtását annak a politikai erőcsoportnak kellett volna végrehajtani, amelynek érdekeivel ellentétben állott a fennálló helyzet megváltoztatása. A tételes nemzetközi jog elveivel aligha lehet megoldani ezt a nehéz kérdést. A klasszikus nemzetközi jog, amint ez az államok közötti szerződésekben és a jogszokásban él, a nemzetközi igazságosság dinamikus voltát nem tudja másként, mint macchiavellista szellemben értelmezni.1 Helyes értelme pedig nem lehet más, mint hogy bár a szerződések nem jöhetnek létre a felek akarati beleegyezése nélkül, a tartósságát egy magasabb jogi rend biztosítja, amelynek az állami akarat is alá van vetve. S amint ezt Szent Tamás is tanította (II—II. 110, 3 ad 5.), mi azt tartjuk, hogy a szerződések megváltoztatására való igény természetjogon alapuló erkölcsi követelmény. A túlzó dinamizmus és a teljes megmerevedést jelentő egyoldalú felfogásokkal szemben XII. Pius pápa a pontos katolikus tanítást a mai időkre alkalmazva, trónralépő enciklikájában ezekkel a szavakkal szögezte le : «Ha a szerződések megkötésénél előre nem látott és az idők folyamán jelentkező körülmények lényeges változásával a szerződés vagy némely záradéka igazságtalanná lesz vagy annak látszik, vagy nem időszerű, vagy a felek egyikére túlságosan súlyos, tisztességes megvitatás tárgyává teszik a szerződés módosítását vagy helyettesítését. De a szerződéseket elvileg mulandónak tekinteni és hallgatólagosan a lehetőséget fenntartani, hogy azt egyoldalúlag a másik fél megkérdezése nélkül megsemmisíti, amikor már a tárgyalásával. A bizottsági tárgyaláson Tánczos tábornok fejtette ki figyelemreméltó érveléssel a magyar álláspontot, mely kellő megvilágításba helyezi az egész problémát : «A 19. cikk számol a világ fejlődésével s azzal a legmagasabb érdekkel, amelyet bizonyos helyzeteknek az élet parancsoló követelményeivel oly módon való összhangba hozása jelent, hogy az igazságosság fenntartásával a béke biztosítassék. Vannak helyzetek, amelyek megszűntek igazságosak lenni s vannak helyzetek, melyek nem is voltak soha azok. Ha a Nép- szövetség állandósítani akarná ezeket az állapotokat, nemcsak nem szolgálná a béke és igazságosság ügyét, melyet zászlajára írt, hanem kitenné önmagát is annak, hogy a természet, mely föltartóztathatatlanul követi a fejlődés útját, őt is elsepri. Ez a cikk egyszer talán a béke biztonsági szelepének fog bizonyulni s biztosabban fogja megelőzni a háborút, mint a szankciók minden más rendszere*. Búza : i. m. 102. o. 1 E. Kaufmann, aki beható tanulmányozás tárgyává tette a rebus sic stantibus clausula szerepét és érvényét, arra az eredményre jut, hogy ez a fenntartás bennfoglaltatik minden szerződésben és ezért az államoknak az állandó készültség és éberség állapotában kell élniök. Szerinte ezzel a fenntartással való visszaélés egyedüli korlátja az államoknak egyre növekvő, egymásba fonódó érdekkapcsolata. (Das Wesen des Völkerrechts und die Clausula rebus sic stantibus. Tübingen, 1911.) Edmunds viszont a mai nemzetközi jog éles bírálata kapcsán találóan mutat rá arra, hogy ez a klauzula voltaképpen az imperialista, hódítószellemű politika számára nyújt állandó igazolást. Völkerrecht—ein Pseudorecht. Berlin, 1933. 200. o.)
